2011. augusztus 4., csütörtök

Baráth Katalin: A fekete zongora

Kezdjük ott, hogy imádom Ady Endrét, gimnázium óta ő a kedvenc költőm. Érettségin, teljesen véletlenül, pont "őt" húztam, így borítékolható volt az eredmény, az ötös. Éppen ezért rögtön felkaptam a fejem, amikor megtudtam, hogy Baráth Katalin könyve egy "Adys krimi". (Niki blogja hívta fel rá a figyelmemet, utólag is köszönöm!)

Az alaptörténet a következő:
Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is ... közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak… 

A regénnyel kapcsolatban vegyes érzelmeim voltak, ám a végén, összességében pozitív élményként tettem le a könyvet. Olvasása közben néha azt éreztem, "Hú, milyen jó, de izgalmas", ám voltak részek, mikor azt gondoltam, "Hát, most egy kicsit unalmas lett" - szóval így hullámoztak az érzéseim. Baráth Katalin jelzőkkel tarkított körmondataihoz is hozzá kellett szoknom, de ez egy idő után már nem zavart.
Tetszett a stílusa, a humora (ld. beszélő nevek), Veronika jelleme, ám ami a legjobban tetszett benne, az a korrajz, Ókanizsa leírása - szinte teljesen bele tudtam élni magam az 1900-as évek elejébe.
A krimi szál is jó, ahogy egyre több "hulla" kerül a színre, és fokozódik a rejtély azzal a bizonyos Ady verssel. A végkifejlet sem volt rossz, mondjuk én más megoldást vártam... Egy biztos: volt egy figura, aki iszonyú ellenszenves volt nekem a kezdetektől (mivel krimiről van szó, nem írom le a nevét).  Nos, jó volt a megérzésem: ugyanis, mint kiderült, ez a figura a gyilkos. ☺

Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert van benne minden: korrajz, krimi, humor, romantika.

Baráth Katalin 1978-ban született. Gyerekkorát Magyarkanizsán töltötte. Azóta, hogy elvégezte a magyar szakot az ELTE bölcsészkarán, reklámszövegíróként dolgozik.
A fekete zongora című, első regénye először magánkiadásban, majd az Agave kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben.
Idén megjelent, új regénye A türkizkék hegedű címet viseli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal -at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-...