Ugrás a fő tartalomra

Baráth Katalin: A fekete zongora

Kezdjük ott, hogy imádom Ady Endrét, gimnázium óta ő a kedvenc költőm. Érettségin, teljesen véletlenül, pont "őt" húztam, így borítékolható volt az eredmény, az ötös. Éppen ezért rögtön felkaptam a fejem, amikor megtudtam, hogy Baráth Katalin könyve egy "Adys krimi". (Niki blogja hívta fel rá a figyelmemet, utólag is köszönöm!)

Az alaptörténet a következő:
Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is ... közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak… 

A regénnyel kapcsolatban vegyes érzelmeim voltak, ám a végén, összességében pozitív élményként tettem le a könyvet. Olvasása közben néha azt éreztem, "Hú, milyen jó, de izgalmas", ám voltak részek, mikor azt gondoltam, "Hát, most egy kicsit unalmas lett" - szóval így hullámoztak az érzéseim. Baráth Katalin jelzőkkel tarkított körmondataihoz is hozzá kellett szoknom, de ez egy idő után már nem zavart.
Tetszett a stílusa, a humora (ld. beszélő nevek), Veronika jelleme, ám ami a legjobban tetszett benne, az a korrajz, Ókanizsa leírása - szinte teljesen bele tudtam élni magam az 1900-as évek elejébe.
A krimi szál is jó, ahogy egyre több "hulla" kerül a színre, és fokozódik a rejtély azzal a bizonyos Ady verssel. A végkifejlet sem volt rossz, mondjuk én más megoldást vártam... Egy biztos: volt egy figura, aki iszonyú ellenszenves volt nekem a kezdetektől (mivel krimiről van szó, nem írom le a nevét).  Nos, jó volt a megérzésem: ugyanis, mint kiderült, ez a figura a gyilkos. ☺

Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert van benne minden: korrajz, krimi, humor, romantika.

Baráth Katalin 1978-ban született. Gyerekkorát Magyarkanizsán töltötte. Azóta, hogy elvégezte a magyar szakot az ELTE bölcsészkarán, reklámszövegíróként dolgozik.
A fekete zongora című, első regénye először magánkiadásban, majd az Agave kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben.
Idén megjelent, új regénye A türkizkék hegedű címet viseli.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len