Ugrás a fő tartalomra

Baráth Katalin: A fekete zongora

Kezdjük ott, hogy imádom Ady Endrét, gimnázium óta ő a kedvenc költőm. Érettségin, teljesen véletlenül, pont "őt" húztam, így borítékolható volt az eredmény, az ötös. Éppen ezért rögtön felkaptam a fejem, amikor megtudtam, hogy Baráth Katalin könyve egy "Adys krimi". (Niki blogja hívta fel rá a figyelmemet, utólag is köszönöm!)

Az alaptörténet a következő:
Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is ... közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak… 

A regénnyel kapcsolatban vegyes érzelmeim voltak, ám a végén, összességében pozitív élményként tettem le a könyvet. Olvasása közben néha azt éreztem, "Hú, milyen jó, de izgalmas", ám voltak részek, mikor azt gondoltam, "Hát, most egy kicsit unalmas lett" - szóval így hullámoztak az érzéseim. Baráth Katalin jelzőkkel tarkított körmondataihoz is hozzá kellett szoknom, de ez egy idő után már nem zavart.
Tetszett a stílusa, a humora (ld. beszélő nevek), Veronika jelleme, ám ami a legjobban tetszett benne, az a korrajz, Ókanizsa leírása - szinte teljesen bele tudtam élni magam az 1900-as évek elejébe.
A krimi szál is jó, ahogy egyre több "hulla" kerül a színre, és fokozódik a rejtély azzal a bizonyos Ady verssel. A végkifejlet sem volt rossz, mondjuk én más megoldást vártam... Egy biztos: volt egy figura, aki iszonyú ellenszenves volt nekem a kezdetektől (mivel krimiről van szó, nem írom le a nevét).  Nos, jó volt a megérzésem: ugyanis, mint kiderült, ez a figura a gyilkos. ☺

Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert van benne minden: korrajz, krimi, humor, romantika.

Baráth Katalin 1978-ban született. Gyerekkorát Magyarkanizsán töltötte. Azóta, hogy elvégezte a magyar szakot az ELTE bölcsészkarán, reklámszövegíróként dolgozik.
A fekete zongora című, első regénye először magánkiadásban, majd az Agave kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben.
Idén megjelent, új regénye A türkizkék hegedű címet viseli.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie?
Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is.
Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból átéli a mindennapokat, …