Ugrás a fő tartalomra

Krystyna Kuhn: A völgy

A moly-on cseréltem ezt a könyvet. Azért erre esett a választásom, mert a tartalmi összefoglalója alapján egy fordulatos, rejtélyes kis kriminek tűnt. Bár féltem, nem lesz-e csalódás - általában ha valamit nagyon beharangoznak, maga a mű nem egy nagy szám. (Sőt, valahol azt is olvastam róla, hogy ez egy "elcseszett tinihorror".)
Ám nem csalódtam, nagyon tetszett!

Röviden a tartalom:
Julia és öccse, Robert Frost is részt vesznek az elsőévesek üdvözlő partiján a csónakházban, ahol Robert akaratlanul valami hihetetlen dolog szemtanúja lesz: egy kék hajú lány beugrik a tóba és eltűnik. Robert megpróbál segíteni rajta, de a lánynak nyoma sincs. Senki nem hiszi neki, még a nővére sem.
A kanadai Sziklás-hegységben, egy elzárt völgyben található a híres Grace-College, az elit főiskola kiemelkedő tehetségek számára. De furcsa dolgok történnek itt: Miért nincs rajta a hely a Google Earth-ön? Mi köze van ennek ahhoz a diákcsoporthoz, akik a 70-es évek közepén eltűntek a hegyekben és eltűnésüket követően be is zárták az iskolát?- vetődnek fel a kérdések.

De térjünk vissza a regény elejére. Már az hátborzongató és misztikus, ahogyan a kollégiumot meg lehet közelíteni: Julia és Robert csak autóznak, autóznak egy végtelenül hosszú, kacskatóringós úton, sötét fák közt, fel a hegyre, az út olyan, mintha sosem érne véget. Aztán maga az épület is rejtélyes és zegzugos. A furcsa szobatársakról nem is beszélve. Maga  táj is olyan, mintha itt, a völgyben megállt volna az élet: hideg vizű tó, semmi élőlény, csak ragadozó madarak köröznek. Ugyanakkor Juliának van még egy szomorú titka, ám ez is csak a regény végén derül ki, addig mi sem tudjuk meg, mi történt a családjával.
Közben persze zajlik az iskolás élet, a diákok előadásokra járnak, tanulnak, barátkoznak egymással. A csónakházi bulin meg egy furcsa beavatási játékba keverednek. Ám aztán a játékból valóság lesz: ugyanis tényleg eltűnik egy lány!
Tetszett a könyv, bár az elején idegesített, hogy vagy százszor muszáj volt leírni, hogy Juliának mennyire nem tetszik ez a hely, mennyire ijesztő - ez nálam nem fokozta az izgalmakat, sőt. A szereplők viszont nagyon jól megformáltak! Emellett van benne szerelmi szál is, amolyan lájtosan. Maga a krimi szál is lájtos, tehát nagy vérengzésre ne számítson senki. Inkább a misztikum jellemzi az egész regényt. A vége természetesen nyitott, és újabb izgalmakat készít elő. Úgyhogy izgatottan várhatjuk a folytatást, amely A katasztrófa alcímet viseli.
A völgy ugyanis egy sorozat része. Az első évad négy kötetből áll, amelyek 3 hónapos időközönként jelennek meg. Egy évad egy tanévet foglal magában.

A szerzőről:
Krystyna Kuhn 1960-ban született Würzburgban, nyolc gyermek közül a hetedikként. Szlavisztikát, német irodalmat és művészettörténetet hallgatott. 1998 óta szabadúszó író. A würzburgi Arena Verlag „Thrillerek lányoknak” című sorozatának első számú bestseller szerzője.
(forrás: moly.hu)

Megjegyzések

  1. Hű, megijedtem, már azt hittem nem tetszett. :o) Ősszel jön a második rész, de ha szóltál volna, kölcsön adtam volna. ;o)

    VálaszTörlés
  2. De, nagyon tetszett, ez egy olyan könyv volt, amiben kellemesen csalódtam, úgyhogy én is várom már a folytatást!
    Legközelebb meg majd szólok :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább