Ugrás a fő tartalomra

Milos Forman: Goya kísértetei

Kissé csalódtam, mikor elkezdtem olvasni a regényt. Pedig érdekes és izgalmas történetről van szó! A csalódást csupán az okozta, hogy teljesen más jellegű történetre számítottam. Mivel Goya, a festőművész az egyik főszereplője, olyasmi történetet képzeltem el, mint a Leány gyöngy fülbevalóval. Ehelyett kaptam egy kemény, pontos történelmi háttérrel tarkított, spanyol inkvizíciós könyvet! Aztán, mire (kb. a könyv felénél) ráhangolódtam, már tetszett, mert nagyon valóságos és kegyetlen. Nem egy könnyű olvasmány.

Az alaptörténet a következő:
Az 1790-es forradalmi évek legismertebb spanyol festője, Francesco Goya két portrén dolgozik egyszerre. Az egyik Lorenzo Casamaresről, a szegény, tehetséges parasztfiúból lett dominikánusról, a spanyol inkvizíció befolyásos papjáról készül. A másik egy dúsgazdag madridi kereskedő tizennyolc éves, angyali bájú leányáról, Inésről, aki eretnekség vádjával hamarosan az inkvizíció ítélőszéke elé kerül. A kínvallatás során mindent beismer, így börtönbe vetik, ahol Lorenzo lesz a gyóntatója, lelkiatyja. Sőt, több is annál…

Borzalmas volt olvasni, amikor kínvallatásoknak vetették alá az ártatlan, fiatal lányt, csak azért, hogy beismerje azt, amit hallani akartak tőle. Lorenzo, a pap, lett a támasza, akinek később el kell hagynia az országot. Inés pedig még hosszú éveken át a börtönben marad.
Aztán jön a fordulópont, amikor is a történelmi helyzetnek köszönhetően Inés kiszabadul, és kétségbeesetten keresi a kisbabáját, aki azóta már 16 éves, és akit annak idején elvettek tőle a börtönben, és állítólag Lorenzo az apja. Goya próbálja segíteni a megtört asszonyt.
A könyv két részből áll, az elsővel elég nehezen haladtam, olykor napokig félretettem a könyvet, ám a második rész (a kiszabadulás utáni események) már nagyon izgalmasak! És szomorúak (ld. a spanyol prostik sorsa, Inés babakeresése). De Lorenzo sem úszhatja meg a múltbéli sötét eseményeket, a bűnökért bizony vezekelni kell! Keserű kicsengésű, nyomasztó történet, amelyből film is készült.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len