Ugrás a fő tartalomra

India Knight: Szex, pasik, gyötrelmek


Már hetekkel ezelőtt elkezdtem olvasni ezt a könyvet, aztán az 50. oldal környékén abba is hagytam. Hogy miért? Az ajánló (ld. később) egy pörgős, vicces, csajos regényt mutat be, az meg még jobban felkeltette az érdeklődésem, hogy egy családanya mindennapi nehézségeiről szól, nem egy szingli, párkereső nőről. Ehelyett kaptam egy – stílusilag is, tartalmilag is – gagyi olvasmányt.

Clara Hutt harminchárom éves, középosztálybeli angol fiatalasszony. Gyereket nevel, háztartást vezet, és egy magazinba írogat. Szép háza, no meg két imádnivaló gyereke van – akik többnyire idegesítik – nagy, különc, „darabokra hullott” ámde elbűvölő családja, valamint jóképű (bár egyre titokzatosabb) férje ... A várva várt párizsi hétvégén, amely romokban heverő házasságukat volna hivatott megmenteni, „hajdani szerelmük kihunyó parazsát újjáéleszteni” – mire észbe kap, elhagyott feleség válik belőle. A nem várt fordulat észre téríti, rátalál régi önmagára, és egy új, izgalmasnak ígérkező szerelem tűnik fel a láthatáron.

Végül mégis elolvastam a könyvet. Azért vannak benne jó gondolatok és humoros részek is.
Pl. (mikor is a barátnője nagy lazán közli, hogy az teljesen természetes, ha megcsalod a párod):

"Hazafelé kénytelen vagyok megvizsgálni annak növekvő lehetőségét, hogy én valamiféle maradi „retro” vagyok. Tényleg én vagyok az egyedüli, aki komolyan vette az esküvői ceremónia „légy hűséges társa” részét? És ez engem valamiképpen komikussá tesz?"

A főszereplő, Clara sajnos tipikusan az a (hisztis) nőszemély, akit a legkevésbé sem bírok elviselni és akit néha bizony szívesen felpofoznék. :)
A könyv végére azonban megváltozott róla a véleményem: amikor Clara Párizsban „hoppon maradt” (fú, de szemét volt a férje!), már őszintén sajnáltam, és ekkor kezdtem átérezni a helyzetét, a nehézségeit, vagyis amiről a regény szólni akart.

India Knight brit újságírónő másik ismert könyve a Miért nem tudok bepasizni?

Megjegyzések

  1. Már vártam erről a könyvről a bejegyzésedet, még a "Forró rágógumi"-ban volt az ajánlója. Azt hittem ugyanolyan pörgős, humoros lesz. :S

    VálaszTörlés
  2. Niki, most a "Hogyan öljük meg a férjünket" könyvet olvasom, bár még csak most kezdtem, de ez nagyon jó! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább