Ugrás a fő tartalomra

India Knight: Szex, pasik, gyötrelmek


Már hetekkel ezelőtt elkezdtem olvasni ezt a könyvet, aztán az 50. oldal környékén abba is hagytam. Hogy miért? Az ajánló (ld. később) egy pörgős, vicces, csajos regényt mutat be, az meg még jobban felkeltette az érdeklődésem, hogy egy családanya mindennapi nehézségeiről szól, nem egy szingli, párkereső nőről. Ehelyett kaptam egy – stílusilag is, tartalmilag is – gagyi olvasmányt.

Clara Hutt harminchárom éves, középosztálybeli angol fiatalasszony. Gyereket nevel, háztartást vezet, és egy magazinba írogat. Szép háza, no meg két imádnivaló gyereke van – akik többnyire idegesítik – nagy, különc, „darabokra hullott” ámde elbűvölő családja, valamint jóképű (bár egyre titokzatosabb) férje ... A várva várt párizsi hétvégén, amely romokban heverő házasságukat volna hivatott megmenteni, „hajdani szerelmük kihunyó parazsát újjáéleszteni” – mire észbe kap, elhagyott feleség válik belőle. A nem várt fordulat észre téríti, rátalál régi önmagára, és egy új, izgalmasnak ígérkező szerelem tűnik fel a láthatáron.

Végül mégis elolvastam a könyvet. Azért vannak benne jó gondolatok és humoros részek is.
Pl. (mikor is a barátnője nagy lazán közli, hogy az teljesen természetes, ha megcsalod a párod):

"Hazafelé kénytelen vagyok megvizsgálni annak növekvő lehetőségét, hogy én valamiféle maradi „retro” vagyok. Tényleg én vagyok az egyedüli, aki komolyan vette az esküvői ceremónia „légy hűséges társa” részét? És ez engem valamiképpen komikussá tesz?"

A főszereplő, Clara sajnos tipikusan az a (hisztis) nőszemély, akit a legkevésbé sem bírok elviselni és akit néha bizony szívesen felpofoznék. :)
A könyv végére azonban megváltozott róla a véleményem: amikor Clara Párizsban „hoppon maradt” (fú, de szemét volt a férje!), már őszintén sajnáltam, és ekkor kezdtem átérezni a helyzetét, a nehézségeit, vagyis amiről a regény szólni akart.

India Knight brit újságírónő másik ismert könyve a Miért nem tudok bepasizni?

Megjegyzések

  1. Már vártam erről a könyvről a bejegyzésedet, még a "Forró rágógumi"-ban volt az ajánlója. Azt hittem ugyanolyan pörgős, humoros lesz. :S

    VálaszTörlés
  2. Niki, most a "Hogyan öljük meg a férjünket" könyvet olvasom, bár még csak most kezdtem, de ez nagyon jó! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…