Manapság divatosak azok a könyvek, amelyek „megborzongtatnak”(ld. vámpíros sztorik), pedig nem kell messzire mennünk, ha borzongani akarunk, a klasszikus magyar irodalomban is megtehetjük ezt. Csupán kézbe kell venni egy kis „Csáth Gézát”. A „ Mesék, amelyek rosszul végződnek ” címet viselő könyv öt novelláskötet gyűjteménye, illetve ezekből a kötetekből kimaradt novellákat tartalmazza. Az írások többsége szürke hangulatú, szomorú történet, gyakran előkerül a betegség és a halál motívuma, valamint a szerelmi bánat, a szegénység, emellett a gyermekek ártatlansága és gonoszsága. „ A kis Emma ” című novellát szerintem mindenki ismeri, amikor is a barátok(?) játékból felakasztják a kislányt padláson. Hátborzongató és horrorisztikus „ A béka ” című novella, könnyfakasztó a „ Találkoztam az anyámmal ” (a mesélő a halott anyja fiatalkori képével találkozik álmában, ezek után már más nőre nem tud ránézni, mindenkiben az anyját keresi), gyermekien megmosolyogtató „ A sarlach ”, tanulságos a „...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)