Ugrás a fő tartalomra

Helen Pollard: Visszatérés a kis francia panzióba

Ritkán van ilyen, hogy egy folytatásos regény második része jobban tetszik, mint az első, de a Rózsakert panzió esetében én így éreztem. Az első kötet (A kis francia panzió - itt írtam róla), jó volt, meg aranyos volt, de semmi több. Itt viszont "minden van": pörögnek az események, jönnek az újabb és újabb káoszos fordulatok, és amikor azt hiszed, hogy ennél már nem történhet "rosszabb", tutti lesz még valami, ami bekavar az eseményekbe. Néha picit túlzásnak is éreztem a túl sok történést, de összességében így lett kerek egész a regény.

A történetről röviden.
Emmy ugye vissztaért Franciaországba és panzióvezetőként kezd el dolgozni az idős Rupert mellett. Már az elején - tapasztalatlanságának és egy "meztelenkedő" bloggernek köszönhetően - bajba kerül, ráadásul közeleg a Thomson család nagy eseménye, amiről - mivel Rupert exe kezdte el szervezni, aki lelépett - lövése sincs. Mindeközben Alain sincs mellette - ez mondjuk picit fura volt a férfi részéről, hogy az állítólagos szerelme otthagyva régi életét Franciaországba költözött, és ő ahelyett, hogy szaladna hozzá, Párizsban "családozik".
Mindegy, a lánynak így is milliónyi dolga van, és mint írtam, mindig adódik egy-egy újabb bonyodalom. A hab a tortán, hogy Glória is megjelenik, és jól összezavar mindent, még Emmy alakuló románcát is. Rupertet kicsit tétovának éreztem néha, lehetett volna határozottabb is, de végül jól döntött. A szexi kertész, Ryan is megjelenik, no meg Emmy itteni barátnői is kapnak egy kis szerepet. Plusz kitérő még Jonathan betegsége (nem tudom, ez a rész hogyan-miként került bele a regénybe ennyire részletesen, lévén enélkül is túl sok a történés), szerencsére az is jól végződik.
Mondanom sem kell, hogy a sok izgalom után a Thomson család vakációja a szülők házassági évfordulójával is jól sikerül, és nem lövök le poént, ha elárulom, hogy happy enddel zárul minden.

Pörgős kis olvasmány, de ahhoz, hogy elolvasd, először ismerned kell az első részt is.
_ _ _
Helen Pollard facebook oldala:
https://www.facebook.com/HelenPollardWrites/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább