Ugrás a fő tartalomra

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Nagyon mély elemzéssel nem akarok belemenni a regény összefoglalójába, de egy biztos, kissé ijesztő abba belegondolni, hogy mi van, ha ez a "kitaláció" egyszer valóban bekövetkezik. Vagyis amikor nőket, fiatal lányokat - akik azzal kiváltsággal rendelkeznek, hogy termékenyek, és még teherbe tudnak esni-, elkülönítenek egy átnevelő táborban, hogy aztán majd a "felsőbb köröknek" szüljenek. Magyarul "szaporodásra" kényszerítik őket.

Főhősnőnk is ún. szolgálólány lesz, ahol semmi joga, csupán teljesítenie kell Isten parancsát. Pedig korábban volt normális élete is: szerelem, munka stb., mint egy átlagembernek, sőt, kislánya is született. (A regényben gyakran vissza is emlékezik a múltra.) Most pedig ennek a vallási fanatizmusnak köszönhetően egyetlen célja marad: teherbe esni az idős parancsnoktól, hogy neki és feleségének, Serenának gyermeke lehessen.
Börtönélet, megalázó szertartások, az ellenszegülőkkel szemben pedig durva erőszak jellemzi a vörös ruhába öltözött lányok mindennapjait. 

Aztán fordul a kocka, amikor a parancsok titokban magához hívatja a lányt, aki ezáltal szabályszegést követ el. Feltűnik még Nick is, hogy újabb szereplőt említsek, aki szintén nem lesz közönbös a lány számára.
De vajon meddig mehet el?

Vártam valami nagyobb fordulatot, megoldást, csattanót, de még a végét is csak sejteni lehet.
Fura belegondolni, hogy létezhet ilyen világ, ahová vajon Te, ha bekerülsz, meddig tűrnél, vagy inkább tűrnél, mert nincs más lehetőség? Mert ha nem tudsz szülni vagy teherbe esni, akkor kitaszítanak. A gyermekre váró gazdag párok helyzete is valahol megalázó. Őszintén senki sem lehet nyertes ebben a helyzetben.

A regény alapján készült sorozatot nem láttam, csak ajánlották, pontosabban amiatt kezdtem neki az olvasásnak. Alapból szeretem az utópisztikus törtéteneket, ám ez valahogy kevésbé tetszett nekem - talán a nőket megalázó témája miatt?


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább