Ugrás a fő tartalomra

Abby Jimenez: Barátnak tartalak

Sok mindent nem vártam ettől a könyvtől: nyári, könnyű, romantikus olvasmányra számítottam, amelyben - bár a címe a "csak barátságot" sugallja, már előre lehet tudni, hogy bizony össze fog jönni a két főszereplő.

Kristen és Josh először véletlenül, egy aprócska "balesetnek" köszönhetően talákoznak. Ám hamarosan a lány számára kiderül, hogy a jóképű fiú tanú lesz a legjobb barátnője esküvőjén. Magyarul nem tud megszabadulni tőle,  akárhogy is szeretne. Kristennek ugyanis egyrészt van egy távkapcsolata, de a nagyobb baj, hogy betegsége miatt nem lehet gyereke. Josh pedig nagy családban nőtt fel, és sok gyereket szeretne. Megbeszélik - legalábbis ez a lány feltétele - hogy nem lehet köztük más, csak szex.
Nagyjából innen indul a történet, amelyet hol Kristen, hol Josh szemszögéből ismerhetünk meg.

Kristen vagány, szókimondó csaj, de ami egy idő után nagyon idegesített benne, hogy folyamatosan "húzta" Josh-t ezzel a "más nem lehet köztünk" dumával, de képtelen volt elmondani, mi is igazából a baja. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna. Bár tudom, hogy a meddőségről nehéz beszélni, a könyv végén lévő szerzői megjegyzésben is olvasható, hogy az írónő e köré szerette volna építeni a regényt.

A végefele történik egy váratlan esemény (Brandonnal kapcsolatban), amit nem igazán értettem, miért kellett a történetbe - ez valahogy nem illett bele a regény stílusába és majdani kicsengésébe.
Visszatérve főhőseinkre: sejtettem, hogy mi lesz a "csavar" a műtét előtt, valahogy érezni lehetett előre. Szóval azzal nem lövök le szerintem poént, hogy Kristen és Josh története végül happy end lesz.

Hivatalos ajánló a könyvborítóról:
Abby Jimenez első regénye egy őrülten vicces és szívmelengető történet egy keményfejű, pimasz nőről és egy szexi tűzoltóról, aki lángra gyújtja a szívét. A Barátnak tartalak humorosan, ugyanakkor fájdalmas érzéseket megmozgatva dolgozza fel a meddőség és a veszteség témáját.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább