Ugrás a fő tartalomra

Jonas Karlsson: A számla

Sok változás volt az elmúlt két hónapban, vidékre költöztünk, új munka-új suli stb., de jelentem: beiratkoztam végre könyvtárba! Így - ha ritkán is - folytatódik a blog! :)

Az egyik könyv, amit frissiben kikölcsönöztem és kb. két nap alatt el olvastam, A számla címet viseli.
Korábban már nézegettem ezt a regényt könyvesboltban, ám drágállottam, mivel nagyjából csak 240 oldal, nagybetűkkel, nagy sorközökkel. A témája azonban érdekesnek, már-már abszurdnak bizonyult.

 Te mit tennél, ha találnál egy eléggé nagy összegről szóló csekket a postaládádban? Nyilván az lenne az első gondolatod, hogy tévedés, netán ki is dobnád a kukába, ám azért csak-csak foglalkoztatna a dolog, mi is lehet ez.

Főhősünkkel ugyanis pont ez történik: közel hatmillió svéd koronáról kiállított csekk kerül a kezébe - mellette egy telefonszámmal. Fel is hívja, és mint kiderül, nem tévedés! Fizetnie kell, nincs mese. Mert az életben mindennek ára van. Annak is, amire nem gondolnál. Boldog vagy? Az nem jó, emeli a tétet. Nagyjából ez az oka a nagy összegű számlának, melyet minden ember megkap, ki alacsonyabb, ki magasabb összeggel. Mint kiderül, ráadásul egy nagy cég, egy egész rendszer áll minden mögött. Mondhatni kafkai szituáció, mint ahogyan Jonas Karlssont, a regény íróját Svédország kafkájának is nevezik.

Sok történése nincs a könyvnek: főhősünknek lesz egy telefonos kapcsolattartója, majd, mikor azt hiszi, jobb lesz a helyzet, és vannak enyhítő körülmények, kiderül, hogy nem, sőt.
Talán abba gondol bele az ember a hamar elolvasható regény közben, hogy mennyit számít, hogy ez embernek milyen az élethez való hozzáállása, hogyan éljük meg a pillanatnyi élményeket, és hogy mennyire látjuk reálisan, hogy ami velünk történik, az jó-e vagy sem (illetve mások máshogy látják helyzetünket). 
Kb. ennyi a bölcsesség, amit le lehetett szűrni a történetből, hát... olyan egyszer elolvashatónak jó volt.

Az íróról: Jonas Karlsson svéd színész, a Királyi Drámai Színház tagja, filmjei közül többet itthon is láthattunk:Rúzs, reptér, satöbbi; Stockholmi történetek; Kim Novak sosem úszott Genezárat tavában. S amellett regényeket és színdarabokat ír, amelyek lassan világszerte sikert aratnak.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább