Ugrás a fő tartalomra

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem olyan Az éhezők viadala fílingnek tűnt (itt írtam róla), ugye annak is az az alapja, hogy a társadalom csoportokra (körzetekre) van osztva, és a gyerekek, amint elérnek egy bizonyos kort, kemény kihívásoknak néznek elébe.

Az itteni társadalom öt csoportra tagolódik: Őszinték, Önfeláldozók, Bátrak, Barátságosak és Műveltek.
Ahogyan olvashatjuk az ajánlóban: Az év bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralévő részét.

A könyv főszereplője Beatrice, avagy Tris, aki, amikor döntenie kell, hogy melyik csoportba kerül, nem azt választja, ahová elvileg való lenne, tehát nem az Önfeláldozók, hanem a Bátrak csoportját -  még ha nagy kockázatot is jelent számára.

Elkezdődik tehát a "kiképzés", és valóban néha már-már kegyetlen próbatéteknek vannak kitéve, szinte egymás élete a tét, nem számítva, milyen sebesülést okoznak a társuknak. A Bátrakat a legsötétebb félelmeikkel is szembesítik. Szimulációkon keresztül kerülnek be veszélyes és félelmet keltő helyzetekbe - ezek a részek valóban érdekesek voltak, ki hogyan viselkedik, reagál az őt érő veszélyre.
Vajon Tris valóban megkapja a Bátor címet, vagy Elfajzott lesz?
Nemcsak erőszak, hanem bizony haláseset is bekövetkezik - az ilyen utópisztikus társadalmi regényekben ez sűrűn előfordul, hogy nem számít az emberélet, a cél a másik legyőzése, illetve az, hogy ki milyen csapatban van: ki barát és ki ellenség.
A vége nekem kicsit kaotikus volt, ráadásul a lány családja is bajba kerül, szóval teljesen mégsem happy end, még ha egy kisebb szerelmi szál is belekeveredik a történetbe.

Őszintén: nekem Az éhezők viadala jobban tetszett. Tudom, hogy teljesen más, de annak valahogy jobb volt az egész koncepciója.
Ennek a könyvnek nagyjából az a tanulsága, hogy egyetlen döntéssel az egész életed megváltozhat.

A regény két különböző borítóval is megjelent magyarul, én a képen látható "tüzessel" olvastam.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább