2018. március 24., szombat

Kjell Eriksson: Burundi ​hercegnője

Végre sikerült kiolvasnom ezt a könyvet. Azért végre, mert egyrészt még a júniusi könyvhéten vettem és januárig bele sem lapoztam; másrészt nagyon lassan haladtam vele: elkezdtem, félbehagytam, folytattam, mást olvastam... Pedig alapból nagyon szeretem a krimiket, sőt, a skandináv krimik világa is közel áll hozzám. De ez mégis nehezen ment.

Röviden a kiindulópont (moly ajánlóból):

A svéd kisvárosban egy héttel karácsony előtt találnak rá egy férfi megcsonkított holttestére. Senki nem érti, hogy az áldozat mivel válthatott ki ilyen szélsőséges indulatot, hiszen John Jonsson, a munkanélküli hegesztő, a trópusi halak szakértője, szerény, visszahúzódó embert volt, ha korábban bele is keveredett bátyja kisstílű bűnügyeibe...

Az alapszituáció érdekes, rengeteg kérdést felvet, mint általában a nyomozós történetek. Ami nehezítette a szálak felgöngyölítését, hogy - mint a svéd krimikben általában - elég sok szereplőt ismerhetünk meg, és azoknak mind a családját is, legyen az akár az áldozat rokona vagy a rendőrfőnök családtagja. A nevekkel is gondban voltam néha (főleg, hogy van Erik és Erki is).
No de visszatérve a történetre. Még az első fejezetek egyikében feltűnik egy eléggé fura, zavarodott fickó, Vincent, aki szintén nem ártatlan. Történnek izgalmak, és "kicsi John" életéről és anyagi helyzetéről is kiderülnek dolgok. A végére minden összeáll - igen, ilyenkor már gyorsan haladtam vele.

A szerző ezzel a regényével nyerte el 2002-ben a Swedish Crime Academy legjobb krimiért járó díjat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mitch Albom: Hívások a mennyből

Még a júniusi Könyvhéten szereztem be ezt a könyvet, és rögtön el is olvastam (bár az írás elmaradt, de most igyekszem pótolni).  A tö...