Ugrás a fő tartalomra

Guillermo del Toro - Daniel Kraus: A víz érintése

Először csak filmről hallottam, még amikor Oscar-díjra jelölték, és már akkor is felkeltette érdeklődésemet különös és nem mindennapi témája. Szeretem azokat a történeteket, amelyek a valóság és a fantázia határán szárnyalnak, van bennük izgalom, félelem, de ugyanakkor érzelmek és szerelem is. Felnőtt mese - olvastam valahol. Szerintem is, pontosabban nekem a krimi, sci-fi, fantasy és romantika keveredik benne.

A történet egy titkos küldetéssel kezdődik: egy bizonyos Richard Stricklandnak a  feladata, hogy az Amazonas dzsungelében megtaláljon egy különös Lényt, aki az utolsó példány a fajból. Igazából nem is lehet tudni pontosan, ki is ő, talán egy halember, lévén pikkelyes és kopoltyúja van, és a vízben él, de ugyanakkor emberi a teste. A Lényt Baltimorba, egy űrkutató központba szállítják. Itt dolgozik másik főszereplőnk, Elisa, az éjszakás takarítónő. Aki, miután kolléganőjével együtt megtudja a "titkot", hogy mit is rejt annak a bizonyos helyiségnek a tartálya, megpróbál kapcsolatba lépni a Lénnyel.

A történet izgalmakban gazdag: van itt ujjleharapás, szöktetés, halálos fenyegetés... A mellékszereplők közül még Giles-t emelném ki, ő végig Elisának segít. 
Elisáról egy kis kitérő. Nem egyszerű az élete, már ha csak a lakáskörülményeit nézzük, illetve azt, hogy ő valójában néma. Mégis sikerül a Lénnyel kommunikálnia, sőt, - és ezzel nem árulok el nagy titkot, mert a borító igencsak kifejező - érintkeznie is.

Az utolsó oldalak is tartogatnak izgalmakat, a hangulatot fokozza a folyamatosan szakadó eső és az éjszaka. Őszintén szép és magával ragadó történet, a különös főszereplő(ke)t nem lehet nem szeretni.
Kíváncsi vagyok a filmre is, ha lesz alkalmam, megnézem, remélem, az sem okoz csalódást.

A film ajánlója:


Vélemények a könyvről:
"Az utolsó percig káprázatos." (The Daily Best)
"Egy vizuálisan és érzelmileg elragadó történet, amely meleg ölelésre találhat egy fabtáziadús kalandra éhes közönség karjaiban." (The Hollywood Reporter)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…