Ugrás a fő tartalomra

Jeanette Winterson: A ​szenvedély

Könyvheti szerzeményem ez a regény is, amely eleinte két szálon fut, majd ezek a szálak egy véletlen folytán összeérnek. 

Érdekesen indul, ugyanis az egyik főszereplő, a francia Henri, katonai szolgálata teljesítése alatt Napóleon szakácsinasa lesz. Itt tudhatjuk meg, hogy Napóleon nagyon szerette a csirkét. Az egyik szál tehát a háborús-Napóleonos vonal, ahol rövidke bepillantást nyerhetünk a kor történelmébe - bár nem ez adja a fő elemeket.

A másik történet egy Villanelle nevű, velencei lányhoz fűződik, akinek születését és családja múltját egy réges-régi legenda övezi: a csónakosok legendája. Villanelle gyakran jár férfiruhában, és, mint a csónakosok, sosem veszi le a csizmáját. 
Egy menekülés során kettőjük sorsa összefonódik, és már-már rejtélyes végbe torkollik.

A regénynek sajátos hangulata van: a komorabb, háborús leírások mellett megjelenik a szerelem, játék, és a tündérmesébe illő motívumok.

A könyv hivatalos ajánlója: 
A napóleoni háborúk idején játszódó regény két egyszerű, mégis rendkívüli ember élettörténetét fűzi össze. Henri, a tizenhat éves parasztfiú Napóleont bálványozva beáll a Grande Armée-ba, és szakácsinasaként egészen Oroszországig kíséri. Villanelle egy velencei csónakos lánya, ám a férfi csónakosokhoz hasonlóan – akiknek, mivel nem tudnak úszni, járniuk kell a vízen – hártya van a lábujjai között. Henri nagy „történelmi” rajongásával szemben ott áll Villanelle „privát” szerelme egy előkelő velencei patríciusnő iránt, a megmásíthatatlan történelemmel szemben a fiktív sorsok mikrotörténelme. A valóság fantasztikumának és a tündérmesei elemeknek az ötvözéséből a rögeszme és a szenvedély, a szerelem természetrajza tárul elénk Jeanette Winterson sokak által legjobbnak tartott regényében.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább