Ugrás a fő tartalomra

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég

Egy hosszú utazásra vittem magammal ezt a jónak és izgalmasnak ígérkező regényt - nem bántam meg. Már az ajánló is érdekfeszítő: egy hegyi hóviharban autóval elakad két barátnő, és hiába találnak nagy nehezen egy menedékházat, az sem jelent számukra biztonságot, az életük kerülhet kockára.

Britt Pheiiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet - arra azonban nem készült fel, hogy gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban... Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik.


A regényt Britt, a fiatal lány meséli el, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a történéseket, élhetjük át, mi járhat a fejében, mit érez a dermesztő hidegben, mit gondol az őt fogva tartó férfiakról és hogyan próbálja őket kijátszani a hegyen, ahol a környezet, az időjárás is a biztos halált jelentheti számára. 

Közben megismerhetjük volt barátját, szerelmét, Calvint is, akiért még most is odavan. A két fogva tartó férfi közül nekem is Manson volt a szimpatikusabb, akárcsak Brittnek, bár őszintén én sem tudtam eligazodni rajta, vajon tényleg segíteni akar-e, vagy csak a Stockholm-szindróma az, amit Britt érez. Illetve azt sem lehet tudni, ki lehet a gyilkos, vajon a két férfi közül valamelyik? Ugyanis eltűnt és meggyilkolt fiatal lányok története áll a háttérben.

SPOILER
Amikor elérnek a vadászkunyhóhoz, akkor fordul a kocka: onnantól kezdtem el gyanakodni, és változott meg a véleményem a szereplőkről (és sejteni is sejtettem, ami később kiderül). Sok izgalmat tartogat még a regény: vajon mindenki az, akinek látszik? Kinek hihetünk?
SPOILER VÉGE

Szóval nekem tetszett a könyv, bár a vége talán picit csöpögős, de jó a befejezés, én is ezt vártam!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább