Ugrás a fő tartalomra

Aurora Rose Reynolds: November ​előtt

Már egy ideje rajta volt ez a könyv az e-book olvasómon, de csak nemrégiben jutottam odáig, hogy elolvassam. Hát... a kezdeti lelkesedésemet egy idő után elvesztettem: nekem picit csalódás volt a regény. Igazából, mikor belevágtam, azt sem tudtam, mire számíthatok. Krimi? Romantikus? Erotikus? 

Adott egy vagány csaj, akit New York-ban megtámadtak, ezért vidékre költözik édesapjához. Vele van nagytestű kutyája, Bestia is, a támadás utáni megmentője. Nagyon szimpatikus volt az elején November - merthogy így hívják a lányt -, főleg, hogy "kutyás", önálló, belevaló.

Aztán apja klubjában megismerkedik Asherrel, és onnantól borul minden. Asher a tökéletes alfahím, aki minden nőt megszerez, aki csak az útjába kerül, legalábbis November előtt így volt. Nem tűr ellentmondást, erőszakos, érzékelteti a hatalmát, ő a rosszfiú, aki után minden nő csorgatja a nyálát. Ez már nekem annyira nem tetszett, főleg, hogy November, a kezdeti vagánysága után túlságosan ellágyul, mintha hipnotizálva lenne, azt teszi, amit erőszakos Asher kér, agyát ellepi az "Asher-köd". Persze mindkét főszereplő tökéletes, a jó pasi és a gyönyörű nő.

Sok története nincs a könyvnek, vártam, hogy történik valami izgalmas, valami nagy fordulat, de semmi. Még a titkos zaklató és az anya megjelenése sem volt volt olyan "nagy szám", mint amire készültem. Enyhén erotikus leírások is vannak benne, meg rengeteg - számomra - nyálas rész... szóval a vége fele már iszonyatosan untam.
Ami viszont tetszett benne, az a család szerepe. Asher családja nagyon összetartó, tehát a férfi nem egy magányos farkas, hanem van mögötte szeretetteljes, családi háttér, ott az anya, a testvérei, vagy Alice néni, aki külön említést érdemel. Meg természetesen Bestia jelenléte is sokat adott a könyvhöz.
Egyszeri olvasmánynak jó volt, de elég is volt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább