Ugrás a fő tartalomra

Lois Lowry: Az emlékek őre

Ifjúsági regénynek nevezik (ld. gyerekkönyvtárból vettem ki), mégis komoly és utópisztikus témát feszeget.

Adott egy zárt közösség, egy olyan világ, ahol mindennek meghatározott rendje van, ki mit dolgozik, kinek hány gyerek van, A-nemű vagy B-nemű, és nincs bánat, nincs éhezés, csak a "tökéletes" és szürke mindennapok: napfény, hó, időjárás, minden külső és befolyásoló tényező nélkül. Egy mesterséges világ.

Itt él a főszereplő kisfiú, Jonas is, aki, amint 12 éves lesz, a többi hasonló korú gyermekkel együtt kiválasztáson vesz részt: vagyis ahol eldöntik, mi a további sorsa, munkája.
Jonas viszont nem hétköznapi munkás lesz, hanem valami más, valami különleges. Egy öregemberhez kell járnia, aki átad neki "emlékeket": olyan emlékeket, amelyet az itteni társadalom már elfelejtett, sőt, nem is tudtak róla, mivel nem élték meg. Például azt, milyen a fájdalom, a nap égetése, szánkón siklani a havon, vitorlázni a tavon, éhezni vagy háborút látni.

A regény olvasása közben többször rádöbbentem, hogy valóban azt hisszük igazi életnek, világnak, amiben élünk. Amíg nem tapasztalunk meg más, külső dolgokat, addig nem is tudjuk, mi más is lehetne, történhetne még velünk. 

A regény vége különösen izgalmas, ugyanis, ahogyan sejteni lehet, Jonas nem egy átlagos fiú, aki beletörődik a sorsába. Miután rádöbben, hogy egy hamis világban élt eddig, meglepő lépésre szánja el magát, amelybe kisbaba testvérét is belekeveri.
Elgondolkodtató olvasmány fiataloknak és felnőtteknek egyaránt.

Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről..

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább