2017. június 9., péntek

Lois Lowry: Az emlékek őre

Ifjúsági regénynek nevezik (ld. gyerekkönyvtárból vettem ki), mégis komoly és utópisztikus témát feszeget.

Adott egy zárt közösség, egy olyan világ, ahol mindennek meghatározott rendje van, ki mit dolgozik, kinek hány gyerek van, A-nemű vagy B-nemű, és nincs bánat, nincs éhezés, csak a "tökéletes" és szürke mindennapok: napfény, hó, időjárás, minden külső és befolyásoló tényező nélkül. Egy mesterséges világ.

Itt él a főszereplő kisfiú, Jonas is, aki, amint 12 éves lesz, a többi hasonló korú gyermekkel együtt kiválasztáson vesz részt: vagyis ahol eldöntik, mi a további sorsa, munkája.
Jonas viszont nem hétköznapi munkás lesz, hanem valami más, valami különleges. Egy öregemberhez kell járnia, aki átad neki "emlékeket": olyan emlékeket, amelyet az itteni társadalom már elfelejtett, sőt, nem is tudtak róla, mivel nem élték meg. Például azt, milyen a fájdalom, a nap égetése, szánkón siklani a havon, vitorlázni a tavon, éhezni vagy háborút látni.

A regény olvasása közben többször rádöbbentem, hogy valóban azt hisszük igazi életnek, világnak, amiben élünk. Amíg nem tapasztalunk meg más, külső dolgokat, addig nem is tudjuk, mi más is lehetne, történhetne még velünk. 

A regény vége különösen izgalmas, ugyanis, ahogyan sejteni lehet, Jonas nem egy átlagos fiú, aki beletörődik a sorsába. Miután rádöbben, hogy egy hamis világban élt eddig, meglepő lépésre szánja el magát, amelybe kisbaba testvérét is belekeveri.
Elgondolkodtató olvasmány fiataloknak és felnőtteknek egyaránt.

Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése