Ugrás a fő tartalomra

E. K. Blair: Bang

Úgy mondják, ha bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam az életet. Gyászolom az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Erről a könyvről olvasása közben elég vegyes volt a véleményem, de a végére szerencsére pozitívan zárult a róla alkotott kép, mert elég ütősre sikeredett.
Az első harmad izgalmas, múlt és jelen váltakozva. Egy ártatlan kislány és egy bosszúra éhes felnőtt nő.
A második harmad nem igazán kötött le. Egy nő, aki hol ezzel-hol azzal... már unalomig részletezve minden szexuális aktust.
Az utolsó fejezeteket pedig újból a bonyodalmak is izgalmak járták át, magyarázatot kapunk a miértekre és eléggé bedurvulnak az események.

Hogy miről is van szó?
Nina, a főszereplő luxus-házasságban él Bennettel, de kísérti a múltja, a gyermekkorában elszenvedett borzalmak, a nevelőszülőknél töltött kegyetlenségek. Szerencsére ott van neki Pike, a fogadott bátyja, aki nem csupán a bátyja és barátja, hanem még annál is több. Vele eszel ki egy bosszút közösen.
Aztán bekerül a képbe a szintén nagyon gazdag Declan, Bennett üzlettársa-barátja, akinek Nina a szeretője lesz. Szóval három pasi is van egyszerre a nő életében, ha úgy vesszük. De persze ennél jóval többről van szó.

Vegyes érzelmekkel viszonyultam Ninához. Eleinte sajnáltam és megértettem, átéreztem az érzelmeit, akár a gyerekkorit, akár a vonzódását Declanhez. Aztán volt, hogy utáltam, micsoda nő ez már, mit kavar itt összevissza. Ám a regény végén, mikor a felismerések értek és felpörögtek az események, megértettem mindent.
Nem egy mindennapi regény, furcsa és felkavaró, ám végül nem bántam meg, hogy elolvastam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…