Ugrás a fő tartalomra

Vercors: Tropi-komédia

Ez a könyv érdekesen került hozzám: megrendeltem antikváriumból a Dr. Dolittle-t (lévén amit elolvastunk, azt vissza kellett vinni a könyvtárba), és a csomagban, pluszban, ajándékba adtak egy másik, régi borítójú könyvet, amelyben a fent nevezett mű is található. 

A történet in medias res kezdődik, egy csecsemő-gyilkossággal - ám, mint kiderül, mégsem embergyerek volt az áldozat, így lehet, hogy az elkövető mégsem bűnös? Majd visszamegyünk az előzményekhez, megtudjuk, honnan is indult ez a képtelen történet. Egy kutatócsoport Új-Guineába utazott, ahol felfedezték a hiányzó láncszemet a majom és az ember között. Ők az úgynevezett tropik. Még állatias lények, de valamilyen szinten közelebb állnak az emberhez, mint a majomhoz.
A regény koncepciójának tulajdonképpen ez adja az alapját. Mikortól és mitől ember az ember? Mi teszi azzá? Merül fel az olvasóban is a sokszor fejtegetett filozófiai kérdés. A mesterséges megtermékenyítésből született "lény" vajon ember volt vagy állat? 
A bírósági tárgyaláson hosszan fejtegetik ezt a kérdést, pro- és kontra érvekkel alátámasztva, az esküdtszéket is nehéz helyzetbe hozva. Doug vajon gyilkos vagy sem? Embert ölt vagy állatot?
(Hozzáteszem: szerintem állatot ölni, előre megfontolt szándékkal is bűn, nem?)
Egy apró szerelemi szál is van a regényben (Doug-Francis), de a fő mondanivalót a fentiek adják.
A végkifejletet pedig - hogy hogyan döntenek: ember-e vagy állat-e a tropi, és hogy a férfi gyilkos-e, vagy sem - nem árulom el.

A hivatalos ajánlóból:
... Mert hát végül is az angol bíróságnak kell döntenie róla, hogy gyilkos-e vagy nem gyillkos az újságíró, aki egy tropi nősténnyel nemzett csecsemőjét meggyilkolta...
A voltaire-i és france-i hagyományokat folytató filozófikus-fantasztikus regényében Vercors hangot ad gyötrő aggodalmának az emberi méltóságra érdemes meberért, az emberséges emberiségért.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább