Ugrás a fő tartalomra

Vercors: Tropi-komédia

Ez a könyv érdekesen került hozzám: megrendeltem antikváriumból a Dr. Dolittle-t (lévén amit elolvastunk, azt vissza kellett vinni a könyvtárba), és a csomagban, pluszban, ajándékba adtak egy másik, régi borítójú könyvet, amelyben a fent nevezett mű is található. 

A történet in medias res kezdődik, egy csecsemő-gyilkossággal - ám, mint kiderül, mégsem embergyerek volt az áldozat, így lehet, hogy az elkövető mégsem bűnös? Majd visszamegyünk az előzményekhez, megtudjuk, honnan is indult ez a képtelen történet. Egy kutatócsoport Új-Guineába utazott, ahol felfedezték a hiányzó láncszemet a majom és az ember között. Ők az úgynevezett tropik. Még állatias lények, de valamilyen szinten közelebb állnak az emberhez, mint a majomhoz.
A regény koncepciójának tulajdonképpen ez adja az alapját. Mikortól és mitől ember az ember? Mi teszi azzá? Merül fel az olvasóban is a sokszor fejtegetett filozófiai kérdés. A mesterséges megtermékenyítésből született "lény" vajon ember volt vagy állat? 
A bírósági tárgyaláson hosszan fejtegetik ezt a kérdést, pro- és kontra érvekkel alátámasztva, az esküdtszéket is nehéz helyzetbe hozva. Doug vajon gyilkos vagy sem? Embert ölt vagy állatot?
(Hozzáteszem: szerintem állatot ölni, előre megfontolt szándékkal is bűn, nem?)
Egy apró szerelemi szál is van a regényben (Doug-Francis), de a fő mondanivalót a fentiek adják.
A végkifejletet pedig - hogy hogyan döntenek: ember-e vagy állat-e a tropi, és hogy a férfi gyilkos-e, vagy sem - nem árulom el.

A hivatalos ajánlóból:
... Mert hát végül is az angol bíróságnak kell döntenie róla, hogy gyilkos-e vagy nem gyillkos az újságíró, aki egy tropi nősténnyel nemzett csecsemőjét meggyilkolta...
A voltaire-i és france-i hagyományokat folytató filozófikus-fantasztikus regényében Vercors hangot ad gyötrő aggodalmának az emberi méltóságra érdemes meberért, az emberséges emberiségért.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…