Ugrás a fő tartalomra

Bogáti Péter: Halló, itt Mátyás király!

Szerintem nincs olyan ember, aki ne játszott volna el a gondolattal, milyen lehet visszamenni a múltba, például a középkorba, Mátyás király korába. Bogáti Péter 1966-ban írt regényében még ez is megtörténik!
(Kis kitérő: a könyv, pontosabban e-könyv úgy került hozzám, hogy kislányomnak keresgéltem Mátyás királyos meséket a neten, akkor akadtam rá erre a műre, aminek már a címe is figyelemfelkeltő.)

Egy kis kutatócsoport indul a Dunakanyarba, ám egy hegyomlás következtében Visegrádon ragadnak, mégpedig nem a saját korukban, hanem ötszáz évvel korábban. Sok vicces és érdekes szituáció adódik: a középkori emberek például nagyon csodálkoznak, hogy a "kocsi" előtt miért nincsenek lovak, ám hőseink is átélnek olyan helyzeteket, mint amikor késődélután már nincsen fény, csak fáklyával lehet világítani - még szerencse, hogy van náluk zseblámpa. De van náluk golyóstoll, magnó és sok modern dolog is. Mármint 1966-ban modern dolog. Ha belegondolok, hogy ha most íródott volna a regény, mennyi technikai "kütyüt" és "ördögi találmányt" lehetett volna még belevinni! Itt talán a telefon volt a legjobb (ld. cím).

De a regény nem csupán erről szól, sőt. Az egész történelmi kort (törökök, Kinizsi Pál) megismerhetjük, közben Julikát el is rabolják. Hosszú párbeszédek és sok leírás található benne, alapos történelmi háttérrel. Volt, hogy kicsit lassabban is haladtam vele, és inkább történelmi műnek tűnt, mint szórakoztató regénynek.

Sok kérdést is felvet (ld. ajánló):
Tudás és eszközeik birtokában fölébe keveredhetnek-e a náluk ötszáz évvel fejletlenebb társadalomnak?  Segíthetnek-e Mátyásnak, hogy ne történjék, aminek történnie kell? Megváltoztathatják-e a kort az emberek?

Vártam a végét, a fordulatot, vajon hogyan keverednek ki innen és mi volt ez az egész tulajdonképpen. Hogy őszinte legyek, a végében kicsit csalódtam. "Ja, ennyi volt?"- ezt tudtam csak reagálni.
Aki szereti Mátyás király korát, és a történelmet, annak figyelmébe ajánlom a regényt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…