Koa-könyvek

Végre sikerült elolvasnom az Az éhezők viadala trilógia harmadik kötetét is. Nehezen tudok most írni róla, ugyanis az első két részhez képest ez tetszett a legkevésbé: számomra kicsit erőltetett volt, és kevésbé kötött le, mint  a korábbiak. Pedig itt is akadnak izgalmak bőven! A Tizenkettedik körzet elpusztult, és a(z eddig nem ismert) Tizenharmadik körzet rendszerébe kerül be Katniss és családja. Azt sejteni lehet, hogy nagy lázadás készül a Kapitólium ellen, amelyben a Fecsegőposzátának kiemelkedő szerepe lesz. De vajon hol van Peeta? És miért viselkedik ilyen furcsán? Hőseink (Kate és társai) rengeteg veszélyen keresztül, szó szerint élet-halál harcot vívva próbálnak szembeszállni a zsarnok hatalommal. Néha tényleg csoda volt, hogy egyáltalán túlélték. Közben - hogy ne hagyjuk ki a romantikus szálat sem (bár nem is igazán nevezném annak) azon is agyalhat az olvasó, hogy vajon Gale vagy Peeta lesz-e főhősnőnk számára az igazi. Röviden ennyit tudok írni a könyvrő...

A japán meséknek és történeteknek mindig különleges hangulatuk van. Egyszerű, szegény emberekről vagy emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról szólnak, mind tanulságosak, és több köztük a szomorú, mint  a vidám történet. Mégis van bennük valami "bájos", valami megnyugtató és elgondolkodtató. A világ meséi sorozatban jelent meg ez a könyvecske, amely a rövid kis történeteket, vagyis meséket tartalmazza. Népmesékről van szó, amelyek a japán nép hagyományaiból, érzéseiből, mondavilágából és falubéli hétköznapjaiból építkeznek. Szerepelnek bennük manók ( A bibircsók és a hegyi manók az egyik kedvencem, nagyon tanulságos történet zsémbes embereknek), tanuki (különös, rókaszerű, japán állat), és korábbról ismertem már a békás mesét is ( A két béka címmel, amelyet itt is elolvashattok, igaz, itt más a címe.) Nemcsak felnőtteknek, hanem iskolás gyerekeknek is érdekesek lehetnek ezek a kis történetek.