Ugrás a fő tartalomra

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Baráth Katalint Dávid Veron-sorozatáról, a századelős történelmi krimikről ismerjük (A fekete zongora, A türkizkék hegedű, A borostyán hárfa, Az arany cimbalom - mindegyiket olvastam). Az Ünnepi Könyvhétre azonban egy teljesen más jellegű művel rukkolt elő. A krimi műfaj, az izgalmak, a szövevényesség, a jól ismert stílus szerencsére itt is megmaradt, a történet azonban a jelenben játszódik, sokkal durvább, és komolyabb témát feszeget.

A családon belüli erőszak, a rettegésben élő nők helyzete sajnos mindennapos jelenség, még ha nem is merünk beszélni róla, vagy sokszor észre sem vesszük, mi zajlik a környezetünkben, csak ha már késő.
A könyv hősnője is ez ellen harcol, titkos árnyékként, egyéni és kíméletlen módszerekkel, amit, valljuk be, meg is érdemelnek az elkövetők. Azonban egyik nap Borit, lakótársát, aki önkéntes segítőként a családon belüli áldozatok megsegítésével foglalkozik, nagyon csúnyán megtámadják, kórházba is kerül. Főhősnőnk - a rendőrség, vagyis Kelemen nyomozó mellett - saját akcióba kezd. Feltűnik fura fiú is a könyvben, foszlányokból megismerhetjük a lány múltját is, eltűnik laptop és pendrive is, "feltámad" Bori anyja, és még sorolhatnám, vannak izgalmak és bonyodalmak bőven. Sajnos azonban a lány sem úszhatja meg az erőszakot, ő is bajba kerül.

Megrázó volt olvasni a sorokat, hogy egyes mocskos emberek mire képesek, és hogy az áldozatban ez milyen (maradandó) érzéseket vált ki. Baráth Katalin nem szépítve a részleteket, realista módon ábrázolja a történéseket. Szinte végig sikerül fenntartania az olvasóban a feszültséget, olvasása közben pedig nem érez mást az ember csak dühöt és tehetetlenséget. Meg azt, hogy mennyire jó, hogy az írónő ezt megírta és leírta.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…