Koa-könyvek

A címe és az összefoglalója alapján érdekesnek ígérkezett Paula Hawkins műve. Szeretem a rejtélyes, nyomozós történetetek, főleg, mikor egy "civil" szereplő segítségével áll össze az olvasó fejében, hogy hoppá, mi is történhetett. A könyv főszereplője Rachel, aki, ne is szépítsük, alkoholista. Emiatt is ment tönkre a házassága. Minden nap Londonba vonatozik, és az egyik állomás közelében, egy fénysorompónál  mindig a sorházak hátsó udvarát nézegeti. Ismeri a lakókat, a szokásokat - már a regény elején kiderül, miért is vonzódik ehhez a kis utcához. Aztán egyik este történik valami. Valami szörnyűség, amire Rachel - köszönhetően ittas állapotának - nem emlékszik! És innen indulnak be a történések, jönnek elő képek a múltból, ismerjük meg a többi szereplőt is. Egy alkoholista nő, aki zaklatja volt férjét, annak új feleségét és gyermekét. Egy volt férj, aki még aggódik exéért, és hazudozik jelenlegi kedvesének. Egy eltűnt nő, akiről szintén döbbenetes dolgok derül...

A könyvtár nyári zárása előtt került a kezembe az Emma meg én című igaz történet folytatása. Az első könyv egy látássérült lányról, és annak a vakvezető kutyájáról, Emmáról szólt: a mindennapjaikról, a kapcsolatukról, és a fiatal lány életének egyéb pillanatairól. Úgy fejeződött be, hogy Sheila egy sikeres műtétnek köszönhetően visszanyerte látását. Itt folytatódik a történet, amelyben ismét sok érdekes esemény várható. Először is felmerül a nagy kérdés: most, hogy Sheila már lát, mi lesz a kutyával? Aki vakvezetőnek már "nyugdíjas" (ld. 13 éves), és annyira összeszoktak, hogy a lány nem szívesen válna meg tőle. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy a csokoládészínű labrador marad - lévén ennek a könyvnek is fontos szereplője lesz. A másik érdekes dolog, amit kiemelnék, hogy milyen érzés lehet újból látni? Milyen lehet hirtelen visszatérni vagy belecsöppenni a látó világba? Milyen lehet az, hogy kimész az utcára, és körülötted fény, lámpaoszlop, fá...