Ugrás a fő tartalomra

Alan Titchmarsh: Szellemjárás

Múlt és jelen találkozása, egy történet, amely két szálon fut, és ahol végül szálak összefonódnak - az ilyen könyvek általában rejtelmesek, olvasmányosak, és még ha sejtjük  is, hogyan fog egyesülni a történet, bennünk van a várakozás izgalma.

A Szellemjárás is két szálon futó regény.
1816 tavaszán kezdődik, mikor is Anne, a cselédlány meg akar szökni egy helybéli uraság lányával és annak titkos hódolójával. Ám a szökési terv egy sajnálatos tragédia miatt meghiúsul. Anne egy idegen kikötővárosba kerül, ahol megtapasztalja, milyen pénz nélkül teljesen kiszolgáltatottnak lenni. 

A másik szál már 2010-ben játszódik. Harry, a történelemtanár válása után a patak mentén található öreg malomházba költözik. Családfát kutat - már itt sejteni lehet, hol fog bekapcsolódni a múlt. Lévén az öreg malomháznak története van. Harry szomszédságában egyénként egy Alex nevű nő és kislánya - szintén Anne -  lakik. Itt sem árulok el nagy titkot, hogy már sejteni lehet, hová vezet majd a jó szomszédság.
Igen, talán ezt mondhatnám a regényre, hogy kicsit kiszámítható. Már mikor Harry kutatja az őseit, lehet tudni, hogy vajon ki lesz az eddig ismeretlen "szülő". 

A múltban játszódó események valóban érdekesek  és izgalmasak, ám a fejezetek sajnos rövidek, és nagyon hirtelen váltakozik a két szál. A jelen nekem egy kicsit unalmasabb volt, Harry és Alex dolgai nem mindig kötöttek le. Talán a vége is kicsit túl hamar lett lezárva, sőt, Anne életéből jópár hónap kimarad, 1816 decemberében tudjuk csak meg, mi történt a tavaszi izgalmak után.
De ennek ellenére - az 1-2 vontatottabb fejezetet leszámítva - gyorsan haladtam az olvasással.

A hivatalos ajánló:
Amikor Flint házassága zátonyra fut, a magára maradt férfi a múltja felé fordul, egyre mélyebbre ás a családja történetébe. Így kénytelen szembenézni azzal, hogy a régvolt idő közelebb van, mint gondolná. A hampshire-i vidéken játszódó történet felfedi a látszat mögött húzódó valóságot, és ráébreszti, hogy a múlt cseppet sem könnyebben megjósolható, mint a jövő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…