Ugrás a fő tartalomra

Martin Pistorius: Néma üvöltés

A Néma üvöltés című könyvvel ismét egy olyan mű került a kezembe, amelyet nem lehet letenni, és nem csupán azért, mert nagyon olvasmányos, hanem mert megrendítő, szívszorongató és őszinte, ahogyan Martin elmeséli szörnyű betegsége és nem mindennapi felépülése történetét.
Martint ugyanis 12 éves korában egy ritka betegség támadta meg, aminek következtében teljesen magatehetetlenné vált sőt, beszélni sem tudott. Szülei - akiknek a fiún kívül még két egészséges gyermekük volt - hétköznapokra egy bentlakásos intézménybe adták, ahol csupán "szellemfiúként" tekintettek rá az ápolók. Egy magatehetetlen emberről valóban sokan azt gondolnák, hogy elég kitolni a kertbe a napsütésre, vagy napi kétszer benézni hozzá a szobájába (esetleg etetni, mosdatni), pedig nem! Martin ugyan magatehetetlen volt, de szellemileg nem épült le, sőt. Gondolatai, érzelmei is voltak!

Belegondoltál, milyen érzés lehet, hogy legszívesebben világgá kiáltanád fájdalmadat, vagy akár csak a legapróbb, leghétköznapibb dolgot közölnéd valakivel, de nem tudod, mert tested fogva tart? Martin aprólékosan beszámol minderről, amin keresztülment, a negatív dolgokat (szexuális zaklatás is!) kiemelve.
A szülei nagyon kitartóak voltak, bár volt olyan pillanat, amikor az anya kiborult. Ez valahol érthető, lévén minden szülőnek a rémálma, hogy egészséges gyermekét nagy baj éri, megsérül, netán magatehetetlenné válik.
Hihetetlen volt olvasni Martin felépülését, amely mind a benne hívő embereknek, mind a modern technikának is köszönhető! Odáig is eljut (nem is hittem volna), hogy munkába áll, képes heti pár napot dolgozni. Sőt, bár elsőre ez is hihetetlennek hangzik, de még a szerelem is rátalál egy Johanna nevű lány személyében. Ennek érdekessége, hogy távkapcsolatnak indul, ám sem a távolság, sem Martin betegsége nem akadály.

Korábban már többször írtam, hogy szeretem az önéletrajzi ihletésű könyveket. Ám ez még annál is többet adott. Megmutatja, hogy a sérült, fogyatékkal élő emberek is ugyanolyanok, mint mi. Jó lenne, ha mindenki elfogadóbb lenne a mai világban!

Ami még tetszett, hogy a könyvben képek is találhatóak (ez e-könyv változat végén is). Így valóságban is láthattam Martint, aki egyébként egy elég jóképű srác.

Végezetül pedig csak annyi írnék, ami a hivatalos ajánló végén is olvasható:
A Néma üvöltés végtelenül megható, őszinte és lélekemelő vallomás egy csodás felépülésről és a szeretet erejéről. Martin újjászületésének igaz története fontos üzenet minden érző ember számára, hogy értékeljük saját életünk minden percét, és az emberi akaraterő csodáját.

A e-könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább