Ugrás a fő tartalomra

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

D. Tóth Kriszta első könyve, a Jöttem, hadd lássalak nagyon tetszett nekem, ezért is rendeltem meg karácsonyi ajándékként új regényét, a Húszezer éjszakát. Kíváncsi voltam, milyen lesz, hiszen csak jót hallottam róla, valamint, hogy minden negyvenes (negyven közeli) nőnek el kell olvasnia.
Nos, nagyot csalódtam! Nekem nem jött be. Bocsánat. Pedig közelebb vagyok már a negyvenhez, mint a harminchoz.

D. Tóth Kriszta új regénye a nagy sikerű Jöttem, hadd lássalak után ismét az emberi kapcsolatok izgalmasan kusza világába kalauzol, ahol minden választás újabb és újabb lehetőség megtalálni magunkban, ami oly fájdalmasan hiányzik. Kísértő múlt, gyötrő kétségek, elfojtott szexualitás, félelmek, szeretethiány, ürességérzés és a nyomában feltörő forró szenvedély: ez jellemzi az egykor pszichológusnak készülő, ma életvezetési tanácsadó céget működtető budai nő, Helga történetét. - olvashatjuk az ajánlóban.

Ami igaz, hogy egy negyvenes nőt, aki már túl van a párválasztáson, gyerekszülésen, és már elég nagyok ahhoz a gyerekei, hogy saját magával foglalkozhasson, valóban kétségek gyötrik és keresi az útját, hogyan-merre tovább, mind szakmailag, mind emberileg. Szomjas Helga azonban számomra egy idegesítő figura volt.
Kezdjük ott, hogy a könyv nem éppen pozitív képet fest a középkorú nőkről, sőt, általánosít! Tudom, hogy Kriszta több hasonló korú nővel beszélgetett, az ő történetüket szőtte bele, színezte ki, na de aki elolvassa ezt a könyvet, mondjuk egy huszas- vagy harmincas leány, esetleg férfi, azért kicsit ledöbbenhet, és azt a következtetést vonhatja le, hogy a negyvenes nők nem képesek már szeretkezni a férjükkel, unják az életüket, de ugyanakkor tele vannak vágyakkal, amire csak a félrelépés a megoldás. A könyv első fejezete csak ront ezen a helyzeten, és még jobban beskatulyázza a negyvenes nőket!

Mint legtöbben, én is is szoktam hezitálni, mondjuk nem magánéletileg, hanem hogy szakmailag jó helyen vagyok-e, hogyan tovább, na de amit ez a budai, jólétben (túl jólétben) élő Helga összenyafog a házassága miatt, az már túlzás! Nem hallgatja meg a férje? Tett érte valamit? A pasik nem gondolatolvasók, máshogy működik az agyuk, nem elég nekik az apró célzás, jelzés, erre azért rájöhetett volna már ennyi idősen! Sajnos minden kapcsolat ellaposodik egy idő után és a fellángolást átveszik a napi rutinok. Na de pont ezért kell tenni is valamit!

Helga múltját is megismerhetjük a könyvből, szüleit, pályaválasztását, ezek a kitérők hasznosak voltak. A barátnői is felbukkanak a történetben, mindenkinek megvan a saját története, legyen akár elhagyott feleség, akár többgyerekes családanya. Helga tehát szabadidejében barátnőzik és Pilatesre jár. (Ja, mert hogy aki negyvenes, az csak Pilatesre vagy jógára járhat.)

Aztán hosszas vívódás után megtörténik az, amire Helga vágyik. De vajon jobb lett neki utána? Megérte?
Amikor meg "hazatért", én a férje helyében, főleg, ha sejtem, mit tett (már pedig csak a hülye nem jön rá az eléggé egyértelmű jelekből), nem lettem volna ennyire békülékeny, sőt.

A lényeg, hogy egy dolog miatt vagyok hálás Krisztának a könyvért. Hogy ezentúl mindig azt fogom szem előtt tartani, negyvenes éveimben is, hogy soha ne legyek olyan, mint Helga!

Megjegyzések

  1. Láttam a könyvesboltban a kötetet, belelapoztam csak, de visszatettem...

    VálaszTörlés
  2. pedig én is gondolkodtam rajta karácsonytájt. Hátha könyvtárban is meglesz egyszer, akkor azért majd elolvasom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attól még lehet h neked tetszeni fog, nem akarlak lebeszélni. De az előző könyve valóban sokkal jobb volt!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább