Ugrás a fő tartalomra

Volt egy álmunk - Német-magyar irodalmi sanzonest - programajánló

Egy irodalmi programra hívnám most fel a figyelmeteket.

A Művészetek Palotája Európai hidak fesztiválja idei vendégországának felbecsülhetetlenül sokat köszönhet a magyar irodalom: az út a világirodalomba Németországon át vezet. Ez az est az eleven kulturális kapcsolatok talaján minden hivatalosságtól mentes, fergeteges műsort kínál a berlini falbontás huszonöt éves évfordulóján. Olyan estet, amelyen a Magyarországon is jól ismert Terézia Mora és Ingo Schulze Németországban is népszerű magyar írókkal, Esterházy Péterrel, Bán Zsófiával és Dragomán Györggyel beszélget majd az irodalmi kapcsolatok "motorjának" számító Dalos György moderálásával. A magyar származású német írónő, Terézia Mora elbeszélései, regényei, drámái, hangjátékai a kegyetlenségről és az irgalomról, vagyis az emberi létezés kiszolgáltatottságáról szólnak. A Drezdában született Ingo Schulze novellái, regényei pedig a német rendszerváltás nagy krónikájaként olvashatók, míg újabb esszéi tükröt tartanak a késő kapitalizmus és a globalizáció társadalma elé. Mindkettőjük legfontosabb művei magyarul is megjelentek.
A sanzonokat, kuplékat, világslágereket játszó, koncertjeire egyre szélesebb közönségréteget vonzó HANEM zenekar nemcsak újrahangszereli, de újra is értelmezi a dalokat, amelyekhez kortárs költők írnak új szövegeket. Ezúttal - kifejezetten erre az alkalomra - a német dalkincsből válogattak, Schumanntól a Rammstein együttesig, Rick Róbert zenei vezetésével. A Pelsőczy Réka rendezte estet Czakó Zsolt és Balogh Balázs háttérvetítése teszi teljessé.
Közreműködik: Terézia Mora, Ingo Schulze, Esterházy Péter, Bán Zsófia, Dragomán György
Moderátor: Dalos György.

Időpont: 2014. szeptember 15. 19.00
Jegyár: 2300 Ft.

Forrás: www.mupa.hu
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább