Ugrás a fő tartalomra

Kavabata Jaszunari: Hóország

A japán könyvek, főleg a szerelmi szállal átszőtt történetek számomra mindig kicsit furcsák. Áthatja őket valami keleties rejtély, szomorúság, egy különös, európai emberek számára szokatlan hangulat. Ahogyan a könyv ajánlója írja: Szokatlan világ, légkör, szokatlan gondolkodás, szokatlan érzelmek kerítik hatalmukba a regény lapjairól az olvasót.

A történet egyik főszereplője, Simamura, aki a hőforráshoz (gyógyfürdő) érkezik Tokióból Hóországba, vagyis a hegyekbe, egy szállodába. Már maga a hegy és a hó, az elzártság a nagyvárostól adja a regény hangulatát. Különös szerelem szövődik közte, és Komako, a fiatal gésa között. Ám a férfi gondolataiban Joko is megjelenik: a lány, akit utazásakor a vonat ablakában látott. Botladozó, nem éppen vidám szerelem az övék, nem is tudom megfogalmazni, milyen "kapcsolatnak" lehet ezt nevezni.
A bonyodalmakat az alábbi idézet is jól példázza (64. o.):

Simamura elgondolkozott: Komako jegyességben volt a zenetanárnő fiával, Joko viszont nyilván a fiatalember új barátnője, és most a fiú haldoklik. Simamurának minderről ismét eszébe jutott a szó: "kárba veszett fáradság." Hát nem teljesen értelmetlen, hogy Komako mindennek ellenére végig kitartott jegyessége mellett, eladta magát, hogy a fiatalember orvosi számláit kifizethesse?

Lassan haladtam a könyvvel, de lassan is lehet olvasni. Nem mindig kötött le, bevallom. Pedig akár szép is lehetett volna. De inkább szomorú, és a vége is tartogat tragikus fordulatot.

A szerzőről:
Kavabata a 20. századi japán irodalom kiemelkedő egyénisége, az újfajta érzékenységű írók egyik vezéralakja, az első japán író, aki 1968-ban Irodalmi Nobel-díjat kapott.
Leghíresebb műve a Hóország. A regény írását 1934-ben kezdte el, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1937-ig dolgozott rajta, aztán közvetlenül megjelenése előtt 1947-ben megtoldotta még egy fejezettel. 
Forrás: libri.hu



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…