Ugrás a fő tartalomra

Yann Martel: Pi élete

Egy tigris és egy ember egy mentőcsónakban - látható a könyv borítóján. Körülbelül ennyit is tudtam Martel regényéről (pedig mint kiderült, állítólag film is készült belőle). Két hajótörött: egy fiú és egy vadállat. Vajon túlélik, és melyikük éli túl, melyikük az erősebb?
De ne szaladjunk ennyire előre.

Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.  

A könyv első fejezeteiben először is Pi életét ismerhetjük meg.
A fiút, aki mondhatni kívülállónak számított az iskolában (ld. fenti ajánló), akinek a szülei egy állatkert tulajdonosai, és aki hindu vallása mellé saját elhatározásból felveszi a keresztény és a muszlim hitet is.
Aztán a családnak el kell adnia az állatkertet, és hajóra szállnak (az állatok egy részével együtt), és elindulnak Kanadába. Majd bekövetkezik a tragédia: a hajó elég gyorsan elsüllyed. Pi az egyetlen túlélő.
No meg egy hiéna, egy zebra, egy majom és Richard  Parker, a tigris. Az előbbi három nem sokáig marad életben. Pi és a tigris azonban igen. No de belegondoltatok már abba, hogy a tigris egy ragadozó vadállat, és ha a túlélésért kell küzdenie hajótöröttként, nem fog életben hagyni senkit. Vagy mégis?

Pi - amellett hogy ő is a túlélésért küzd - nagyon ügyesen és okosan próbálja kordában tartani és idomítani a tigrist. Cél, hogy mindketten megmeneküljenek. A könyv részletesen bemutatja a hajótörött viszontagságát, napi küzdelmét, viharral, napsütéssel, sós vízzel, élelemszerzéssel és természetesen az imával együtt. Hosszú időt, több, mint kétszáz(!) napot töltöttek nyílt vízen.
A történet lebilincselő - több hajótöröttes könyvet is olvastam már (legutóbb a Mentőcsónakot), de mondani sem kell, hogy itt a vadállat jelenléte adta a többletet. Pinek ez is erőt adott különben, hogy a tigrisért is túl kell élnie, őt sem hagyhatja pusztulni.

A regény vége azonban kicsit összezavarja az olvasót. Az addigi mesét és illúziót alapjaiban megrengeti. De mindenkinek magának kell eldöntenie, miben hisz. Szerintem. Én a tigrisben, az biztos. Még ha hihetetlennek tűnik is.

A szerzőről:
A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább