Ugrás a fő tartalomra

Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Dávid Veron legújabb története, amely Baráth Katalinnak már a negyedik regénye. A korábbi részekben (A fekete zongora, A türkizkék hegedű, A borostyán hárfa) már megismerhettük és megszokhattuk Veron egyéniségét, a lány elszántságát, ahogyan nyomoz, nem ismerve félelmet és akadályt.

A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld…
Vajon hová tűntek az utasok?

Ez az rész picit más mint a korábbiak. Ugyanis itt Veron is bajba kerül, és nem neki kell különböző helyszíneket bejárva nyomoznia, hanem őt kell megtalálnia férjének, Remete Pistának és csapatának. Nehezíti a helyzetet, hogy Veron várandós, és eléggé előrehaladott állapotban van már.
A történet 1914-ben játszódik, amikor is a trónörököspárt meggyilkolták. Ám még korábbra vezethető vissza. A múltból - és ez adja a történet alapját - megismerhetjük a betyárvilágot, egészen Rózsa Sándorig visszamenőleg. Baráth Katalin rendesen és alaposan körüljárta a témát, nagyszerű, hiteles képet fest a betyárok életéről, teljesen bele tudja magát élni az ember olvasás közben.
Veszélyes és könyörtelen világ ez, és a fogva tartott Veron - többi társával együtt-  valóban veszélyes helyzetbe kerül. Mondhatni ez a krimi sokkal izgalmasabb volt, mint a többi. A történet folyamán újabb gyilkosságok is történnek, mivel a betyárok valóban nem ismernek kegyelmet, még egy állapotos nő esetében sem. Sőt.
Persze sejteni lehet, hogy végül minden jóra fordul, kiderül egy-két régi rejtély, de addig sokat kell még izgulni.

Néha kicsit lassan haladtam ennek a regénynek az olvasásával, mert nagyon alapos, mindenre kitér, előfordult, hogy pár napig pihentettem is, de a hosszas olvasása ellenére nem volt rossz könyv: izgalmas, rejtélyes, baráthkatalinos.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…