Ugrás a fő tartalomra

Buglyó Gergely: Oni - A Néma Város

A Néma Város Buglyó Gergely Oni-trilógiájának a második része. Az első rész, Szürke vér, kellemes csalódást okozott nekem, tökéletes bevezető volt a fantasy-világába, mivel a nem fantasy-rajongók számára is könnyen érthető és izgalmas regényről van szó. (Itt írtam róla.)

A nemrégiben megjelent második részben, A Néma Városban folytatódik a három testvér - Áron, Nátán, Lili - története, természetesen Wereczkey Anna, a különös, vöröshajú lány sem maradhat ki a csapatból. Ők így négyen - pontosabban öten, Ferivel együtt - nem mindennapi kalandok részesei lesznek.

Ez a könyv picit más volt, mint az előző kötet, sokkal fantasy-sebb, ha lehet így fogalmazni. Egyrészt, kevesebbet vagyunk a "való világban" (ld. Kalpagon, otthon, az iskolában), a kalandok az alvilág különböző helyszínein játszódnak, ahol rejtélyes lényekkel találkoznak és küzdenek meg hőseink.
Szinte folyamatosan történik valami, nagyon oda kell figyelni olvasás közben, annyira akciódúsak a jelenetek. Néha talán picit nehéz is volt követnem a történéseket, és észben tartanom a sok, különös-nevű szereplőt (nem szoktam olvasni fantasy-kat, talán ezért is volt nekem nehezebb). Valamint, néha "túl sűrű" volt, lehetett volna benne egy-egy nyugisabb, pihentetőbb szakasz, vagy lazább történés, de végül is nem volt baj, jól haladtam vele.
Azt is hozzá kell tennem, hogy látszik, hogy az író nagyon alapos, és utánajárt a mitológiának.

Csak néhány érdekességet emelnék ki: szerepel itt Bronzfej, feltűnnek a Virrasztók, utaznak hőseink Ködhajón, járnak az Érák Erdejében és, mint a címben szerepel, végül a Néma Városba is eljutnak. A sok harc és küzdelem közepette megjelenik az Édesapa alakja is. A titokra azonban nem derül fény, és, talán nem árulok el titkot, hogy a rejtélyes Szilánk sem kerül elő, kíváncsiságban hagyva ezzel az olvasót a harmadik, befejező részig, amely A Bábu és a Talizmán címet viseli majd.

A könyvet köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak!

A hivatalos ajánló:
Áron és testvérei felvételt nyertek az Altare Tertium tagjai közé: vállalták a feladatot, hogy segítenek megóvni a Meratánok harmadik oltárát, amely utolsó kapocsként tartja össze a valóság szövedékét. Ehhez meg kell fékezniük az Arctalan Kóborlót, aki Anna lelkének mélyén lapul. De ha a Tertium tényleg nemes célért küzd, miért őriznek titkokat újdonsült tagjaik előtt? Miért nem fedik fel Annának a jóslatot, amelyből kiderülne, micsoda valójában a Kóborló?
Áronékat már nem éri meglepetésként, ha számító Virrasztókkal, eszelős Onikkal vagy más szörnyekkel kerülnek szembe, de csakhamar be kell látniuk: ha tényleg tudni akarják az igazat a Kóborlóról, akkor még a legendás Néma Város meglátogatásától sem riadhatnak vissza.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább