2014. március 4., kedd

Louisa Young: Drágám, tudatom veled...

Drága Nadine-om!
Tudatom veled, még mielőtt táviratot kapnál, hogy augusztus 21-én beutaltak a 36-os számú tábori kórházba egy kis sebesüléssel…
Most kényelmesen fekszem az ágyban, és a legjobb sebészek meg ápolónők megteszik értem mindazt, amire szükségem van.
Majd írok, hogy miként boldogulok, de innen már nem, mert arra számítok, hogy rövidesen elhagyom a támaszpontot.
Szeretettel,
Riley Purefroy

Egy teljesen más jellegű, inkább romantikus-háborús történetre számítottam, mikor is egy szerelmespár a háború miatt elszakad egymástól, és leveleken keresztül tartják a kapcsolatot és a lelket egymásban. Ám itt másról van szó, főleg, hogy a főszereplő Riley Purefroy és Nadine közt sincs a klasszikus értelembe vett kapcsolat.

Riley-t a története elején kisfiúként ismerhetjük meg, majd - egy festőművész felkarolásával - művészi pályára szándékozik készülni. A csalódás a társadalmi elvárások miatt (vagyis hogy soha nem lehet övé a lány) juttatja el arra a döntésre, hogy katonának áll.
Majd bekövetkezik a tragédia. Riley egy bombarobbantás miatt elég súlyosan megsebesül és katonai kórházba kerül. Tudni lehet, hogy semmi sem lesz olyan, mint régen, még ha meg mentették az életét, és műtétek sora is vár rá, örökké "rémséges" marad.

Bevallom, elég brutális volt olvasni, ahogyan nyersen, minden szépítés nélkül, apró részletességgel vázolja az írónő a sebészeti beavatkozások és az ápolás-lábadozás folyamatát. Minden bizonnyal alaposan utánajárt a témának (ld. katonai kórházak), annyira hiteles az ábrázolás.
Rose, az ápolónő mindvégig a férfi mellett van, és igyekszik csak és kizárólag ápolónőként viselkedni, és nem beleavatkozni Riley életébe. A katonát ugyanis ekkor már keresi Nadine, Riley pedig még Rose-t is hazugságra kényszeríti, hogy Nadine nehogy szembesüljön a szörnyű valósággal.

Kiemelnék még két mellékszereplőt, Petert (szintén háborús katona), és feleségét, Juliát. Julia, aki alig látja férjét a háború miatt, miután gyermeket szül, teljesen megváltozik. Míg "kint" zajlik a háború, és férjének nap mint nap borzalmakkal kell szembesülnie, ő fejébe veszi, hogy már nem tetszik Peternek, és szépítő eljárások alá veti magát, magyarul mániákusan csak saját magával és a külsejével kezd el foglalkozni - aminek aztán később nem lesz jó vége.

Visszatérve a fő cselekményre. Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz a regény kicsengése, mi lesz azután, hogy kiengedik Riley-t. Mondjuk azt is borzasztó volt olvasni, hogyan próbál meg új életet kezdeni, szívószállal enni, artikulálatlanul beszélni. Nagyon vártam, vajon találkozik-e Nadine-nal, és hogyan reagál a lány, ha meglátja. Ám azt, hogy ezt ti is megtudjátok, el kell olvasnotok a regényt.

Még annyit hozzátennék, hogy eléggé lassan haladtam ezzel a könyvvel, volt, hogy napokig felé sem néztem és közben mást is olvastam, ám végül is megérte átrágni magam rajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal -at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-...