Ugrás a fő tartalomra

Katarina Mazetti: Pingvinélet

Január eleje óta üldözöm a "pingvines könyvet" a könyvtárban, lévén sikerkönyv, és csak 1-1 hétre adják ki, de most végre lecsaptam rá.
Picit más, mint Mazetti korábbi két könyve (A pasi a szomszéd sír mellől, illetve annak folytatása, a Családi sírbolt), de a stílusa a szokásos, az emberábrázolás itt is remek, szóval ebben sem csalódtam. Talán picit lassacskán indul, de ez sem probléma.

A történet egy Antarktisz felé tartó luxushajón játszódik. Ugyanis a gazdagok nemcsak az egzotikus, tengerparti nyaralásra fizethetnek be egy rakat pénzt, hanem egy déli-sarki, pingvin- és egyéb állatmegfigyelő útra is, a hideg mínuszokban.
A történetet a három főszereplő meséli el. Wilma, a kicsike, kamaszfiús külsejű nő, aki titkolja a betegségét, Thomas, a magas férfi, akit otthagyott a felesége két gyerekkel, és emiatt véget akar vetni az életének, és Alba, az ősz hajú idős hölgy, aki kora ellenére nagyon aktív, és remek megfigyeléseket ír az állatvilág és az emberek viselkedésének párhuzamáról.
Rajtuk kívül néha feltűnik egy-egy másik utas is, például a férj, aki meg akarja ölni feleségét, vagy épp a vasalódeszkás nő. Szóval mindenkinek megvan a maga baja, dilije, de ugyanakkor jó kis társaság gyűlt össze a hajón.
Miközben megfigyelik az élővilágot, és különböző helyeken kötnek ki, és esznek, alszanak, vagy éppen hánykolódnak a viharban, azalatt felvázolódnak a különböző életutak, barátságok és kapcsolatok szövődnek.
Aztán egy majdnem tragédiába torkolló esemény és Wilma titkának leleplezése után Thomas teljesen megváltozik. Az utazás lassan a végéhez ér - de vajon hogyan folytatódik a szereplők sorsa?

Kellemes kis könyv volt ez is, jól esett olvasni.

Mazetti, szokásához híven most is könnyed stílusban és humorral jeleníti meg egyéni alakjait, miközben sok érdekes történetet és életet varázsol elénk. Mesél barátságról, szerelemről, találkozásról, elválásról, emberekről, állatokról, környezeti veszélyekről, a föld jövőjéről. A hideg, szélfútta Antarktiszon pingvinek, bálnák, és albatroszok között, eltávolodva hétköznapi életüktől a szereplők közelebb kerülnek egymáshoz és önmagukhoz is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…