Ugrás a fő tartalomra

Miért fontos olvasnunk a gyerekeknek?

Régi kedvenc képem, itt még csak két éves volt!
Egy óvodai nyílt nap, amelynek témája a mese és az olvasás volt, felvetett bennem néhány kérdést. Minden gyerek behozhatta kedvenc mesekönyvét is, amelyből az óvónő felolvasott. Nagyon örültem neki, hogy kislányom a nagy, klasszikus mesemondó, Lázár Ervin könyvét választotta erre az alkalomra, ugyanis a születésnapjára kapott Manógyár című mesekönyv nagy kedvence lett! Minden este olvasunk belőle. Más gyerekek hoztak Bogyó és Babócát, illetve a Piroska és a farkast  is láttam az egyik kislánynál.

A mesék felolvasását beszélgetés, kérdezz-felelek is kísérte. Ami döbbenetes volt: mint kiderült, vannak gyerekek, akiknek egyáltalán nem olvasnak a szülei! Se anya, se apa. Nincsenek is otthon könyveik (nem is hoztak be mesekönyvet!), vagy ha van is, gondolom csak egy-egy darab. Azért ez elég szomorú. Az egyik kislány anyukáját ismerem, ők valóban elég szegények. Bár, feltételezem, hogy nemcsak szegénység kérdése. Elképzelhető, hogy fejből sem nagyon mesél a gyerekének.

A mesélést és beszélgetést rajzolás követte, az elhangzott kis történetek szereplőit vetették papírra a gyerekek. És itt ért az újabb döbbenet. Azok a gyerekek (elsősorban két kisgyerekről van szó a tizennégy fős csoportból), akiknek egyáltalán nem mesélnek, nem olvasnak otthon a szüleik, szinte azt sem tudták, hogyan rajzoljanak le egy pl. egy százlábút, de a többi figurájuk is eléggé kezdetleges volt. Feltételezem, hogy rajzolni sem szoktak otthon. Pedig ha belegondolok, én mennyit rajzolok együtt a kislányommal! És ha olvasok neki egy mesét, vagy akár lát, hall valamit, egyből beindul a fantája, és veszi is elő a ceruzáit.

Vajon min múlik, hogy olvassunk a gyerekeinknek? Nem hiszem, hogy pénz kérdése lenne, mert hogy drágák a mesekönyvek. Van könyvtár, lehet kölcsönkérni is, és jobb esetben a szülőnek is voltak gyerekkori könyvei (mondom: jobb esetben - ld. az a kislány, akiknél nincs otthon könyv!)
Sokan az időhiányt is okolják. Pedig a meseolvasás nagyon fontos, mert ezáltal fejlesztjük legjobban gyermekünk képzelőerejét, és nem utolsósorban szókincsét. Szakítsunk rá időt, minden nap legalább  tíz-húsz percet, nem dől össze a világ, ha egy picit hanyagoljuk a házimunkát, munkahelyi dolgainkat, vagy éppen az okostelefonunkat.

Hiszen mikor foglalkozzunk gyermekeinkkel, ha nem most, óvodás korban, amikor a legfogékonyabbak a világ dolgaira, és szinte észrevétlenül szívják magukba a tudást?  Azt meg már fel sem merem vetni, hogy hogyan  fog elolvasni általános iskolában egy ifjúsági regényt, vagy akár egy rövidke mesét az olvasókönyvben a gyerek, ha nem látja tőlünk, szülőktől, hogy milyen jók is a könyvek?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie?
Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is.
Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból átéli a mindennapokat, …