Ugrás a fő tartalomra

Peter Heller: Kutya csillagkép

A címe és tartalmi leírása alapján keltette fel érdeklődésemet a Kutya csillagkép című regény, ugyanis kedvelem a kissé utópisztikus történeteket.
A történet kiindulópontja egy gyilkos influenzajárvány utáni világ, amely szinte minden embert elpusztított. Ezt élte túl Hig, aki egy elhagyatott repülőtér hangárjában él Jasperrel, a kutyájával, és egy Bangley nevű férfival.

Bevallom, engem a könyv alapszituációja nagyon emlékeztetett Az út című könyvre (Cormac McCarthy műve, itt írtam róla), mivel az úgy indul, hogy kipusztult a Föld, és egy apa a fiával vándorol és küzd a túlélésért.

Hig a közeli folyópartra jár horgászni, ám korántsem ilyen békés az élete. Ugyanis minden más ember ellenség, akit meg kell ölni! Bangley szinte már hidegvérrel vadássza le a közelükbe merészkedő, szintén túlélésért küzdő embereket. Mindenkit megölni, védeni a területünket, a megszerzett húst, élelmet - a cél a túlélés.
Hig persze gyakran nosztalgiázik: visszaemlékezik a régi világra, feleségére. Aztán, mikor bekövetkezik egy tragédia, úgy dönt: tovább lép, elhagyja a biztonságos menedéket, és repülőgépével elindul egy rádiójel irányába, a hegyen túlra. Hajtja a kíváncsiság és a jobb élet utáni remény. Még úgy is, ha közben az életét veszélybe sodorja, mert rá is vadásznak. Ahova kerül, eleinte már-már idilli, de vajon itt mer maradni, vagy továbblép ("haza"megy) új társaival?

A könyv hangulata, még ha nyomasztó is, mindvégig azt érzékelteti, hogy a reményt nem szabad feladni. Még ha kicsit lezáratlannak is tűnik a vége, azt sugallja, van jövő.

A Kutya csillagkép Peter Heller első regénye, amely már az első megjelenése után számos országban (Ausztrália, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország) sikerkönyv lett.
A díjnyertes kalandtörténet-író több természetvédelmi és természetjárás témájú dokumentumkönyvet is írt, emellett az Outside Magazine, a Men's Journal és National Geographic szerkesztője. Jelenleg a Colorado állam-béli Denverben él.

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább