Ugrás a fő tartalomra

Könyv vagy e-book?

Egy olyan témáról fogok most írni, amiről már régóta szeretnék. Könyv vagy e-book? Melyiket miért szeretem jobban, melyiknek mi az előnye, hátránya - az én szemszögemből.

Mikor először hallottam az e-book-ról, még én is idegenkedtem tőle, bár az ötlet tetszett, hogy milyen sok könyvet tárolhatsz egyetlen adathordozón. Aztán tavaly augusztusban, a születésnapomra a családom meglepett egy Kindle olvasóval. Ekkor még csak 2-3 könyv volt rátöltve, így egy krimit olvasva kezdtem az ismerkedést a "kütyüvel".
Először az zavart benne, hogy nem tudom "csak úgy" visszapörgetni a lapokat (olvasásnál ugye előfordul, pláne egy kriminél, hogy vissza kell nézned, hogyan is volt egy esemény), de aztán felfedeztem a keresés és a könyvjelzőzés funkciót is. Mostanra, így több, mint egy év után már szívesen olvasok e-book-ot.

Hogy miért jobb az e-book?
A leges-legnagyobb előnye, hogy egy pici kis eszközön rengeteg könyv elfér. Nyaraláskor például nagyon praktikus, hogy nem kell 2-3 könyvet bepréselned a bőröndödbe. Nekem volt már olyan, hogy az egyik könyvnek a végén jártam, emiatt be kellet pakolnom egy másikat is, no meg egy harmadikat tartalékba. Kb. 300 oldalas könyvekkel számolva nem kis súly. A másik, hogy én gyakran olvasok villamoson, munkába menet, és nem mindegy, hogy egy vastag könyvet vagy egy lapos kis olvasót kell becsúsztatom a táskámba a sok egyéb dolog mellé (pláne, ha az esernyőm, kajám, zumba cuccom is nálam van).
A könyvjelzőzés is könnyebb, nem kell bedugdosni cetlit, vagy cetliket, annyi oldalt jelölhetsz be, amennyit csak akarsz. Ha pedig bekapcsolod, ott nyílik meg, ahol abbahagytad.
Azt is meg lehet szokni egy idő után, hogy nem oldalszámok vannak, hanem százalékokban méri, hogy éppen hol tartasz.
Ami miatt néha zavaró, hogy előfordult már, hogy olyan "hülye" formátumban tölti le a könyveket, szétdobja a sorokat, illetve pdf-ek olvasására nem alkalmas a Kindle. Vagyis le lehet tölteni, de "hangyabetűs" lesz, és ezt nem lehet nagyítani. Mert hogy alapból a betűk nagyságát is beállíthatod az olvasódon.

Vásárolni is olcsóbb e-könyvet, mint igazit - ez mondjuk picit szomorú, még ha praktikusabb is (ld. csak utalod a pénzt és letölthetővé válik). A kiadók közül is van, aki szívesebben küld e-book-ot, mint igazit, recenziós könyvként.

De hogy mégis miért jobb az igazi könyv? 
Mert kellenek a lapok, a térbeliség, a megfoghatóság, a könyv-illat, a szép borító, ezen kívül ajándékozni lehet, ajándékba kapni lehet, lehet gyűjtögetni, rendezgetni... és nem elsősorban szeretni. Mikor írtam, hogy picit szomorú, hogy az e-book olcsóbb, mint a könyv, arra is gondoltam, hogy igazi könyv esetében már a vásárlás is maga élmény. Amikor bemész a friss nyomdaillatú könyvesboltba, nézelődsz, válogatsz, belelapozol... bizony, több órát el lehet tölteni egy ilyen helyen. A könyvtárról és a könyvtár-szagról meg ne is beszéljünk! Bár vásárolni mostanában sajnos ritkábban szoktam, könyvtárba még mindig szívesen járok.
A könyv nem merül le, nem kell tölteni, könnyű benne visszalapozni, vagy csupán pörgetni a lapokat. Képek is vannak (lehetnek) benne, amik az e-book-ban nem biztos, hogy ugyanúgy átjönnek.

Összességében nagyon klassz meg praktikus az e-book, én is teljesen rászoktam, de azért nem tudnám elképzelni az életet "hagyományos" könyvek nélkül. Mert azért Ők az igaziak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább