2013. november 21., csütörtök

Fábián Janka: Az angyalos ház

A Virágszál óta vártam, hogy végre elolvashassam Fábián Janka: Az angyalos ház című könyvét. 
Biztos sok mindenkit foglalkoztat a gondolat (legalábbis engem nagyon) egy-egy romos, lepusztult, korábban patinás épület láttán, hogy régen vajon ki lakhatott ott és milyen titkot rejthet?
Emlékszem, gyermekkoromban az utcánkban állt egy réges-régi lakatlan villa, amit barátnőimmel együtt csak kísértetkastélynak hívtunk. Kovácsoltvas kapuval, hatalmas kerttel, fákkal, omladozó falakkal őrizhette a múlt titkait. De mi, gyermeki fantáziánknak köszönhetően akkoriban csak a kísérteteket láttuk benne.

Pedig, ahogyan a borítón is olvasható: Ha egy régi ház mesélni tudna...

A könyv 2008-ban kezdődik, amikor is az akkor már felnőtt Zsuzsi (tanárnő és anyuka) küzd a régi ház megmentéséért. Majd visszaugrunk kicsit az időben, 1992-be, Zsuzsi egyetemista korába: a lány ekkor jutott be az angyalos házba, ahová mindig is vágyott. Az egyik lakásban egy közel százéves öregasszony él, Hilda néni. Ő repít minket vissza fiatalkorába, 1910-be, és kezd el mesélni a kíváncsi Zsuzsinak. Érdekes volt hallgatni, pontosabban olvasni Hilda néni visszaemlékezéseit, főleg, mert nagyon szeretem a századelős történeteket, szeretem olvasni, hogyan éltek akkor a lányok, hogyan pezsgett az élet Budapesten: színház, korcsolyapálya, társasági élet, kávézók... (És kedvenc költőm, Ady Endre is szerepel egy pár sor erejéig!) A karaktereket is megkedveltem, főleg a vörös hajú, copfos Mártit, de persze a fiatal és szerelmes Hildát is.
Mikor új lakó költözik a házba, aki ráadásul egy sármos színész, a nők élete kissé felbolydul. Sajnos (én legalábbis sajnáltam) a mesélésben kimarad három év. De így is izgalmas volt. Olyan "esemény" is volt benne, ami emlékeztetett a Virágszálra (bár tudom, ez a korábbi regény), úgy látszik, elég sok leánynak volt akkoriban hasonló "titka". A történések mellett az akkori politikai helyzetbe is bepillanthatunk, nem is akárhogyan. Sőt, krimi-szál is van benne!

Miközben olvastam a regényt, olyan volt, mintha a néni nekem mesélne. Ráadásul én is szakaszosan olvastam, így én is úgy voltam vele, mint Zsuzsi: mindig vártam a következő látogatást, hogy folytatódjon a történet.
Eszembe jutott még a könyv olvasása közben, hogy a mai rohanó világban mennyire nem foglalkozunk az idős emberekkel. Pedig néha érdemes meghallgatni őket, mert vannak olyan történetek, amelyeket már csak ők ismernek, és nem szabad hagyni, hogy ezek elvesszenek.

Tetszett a könyv, igaz, még sok mindenre kíváncsi lettem volna. De szép volt, kerek egész volt így is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...