Ugrás a fő tartalomra

Fábián Janka: Az angyalos ház

A Virágszál óta vártam, hogy végre elolvashassam Fábián Janka: Az angyalos ház című könyvét. 
Biztos sok mindenkit foglalkoztat a gondolat (legalábbis engem nagyon) egy-egy romos, lepusztult, korábban patinás épület láttán, hogy régen vajon ki lakhatott ott és milyen titkot rejthet?
Emlékszem, gyermekkoromban az utcánkban állt egy réges-régi lakatlan villa, amit barátnőimmel együtt csak kísértetkastélynak hívtunk. Kovácsoltvas kapuval, hatalmas kerttel, fákkal, omladozó falakkal őrizhette a múlt titkait. De mi, gyermeki fantáziánknak köszönhetően akkoriban csak a kísérteteket láttuk benne.

Pedig, ahogyan a borítón is olvasható: Ha egy régi ház mesélni tudna...

A könyv 2008-ban kezdődik, amikor is az akkor már felnőtt Zsuzsi (tanárnő és anyuka) küzd a régi ház megmentéséért. Majd visszaugrunk kicsit az időben, 1992-be, Zsuzsi egyetemista korába: a lány ekkor jutott be az angyalos házba, ahová mindig is vágyott. Az egyik lakásban egy közel százéves öregasszony él, Hilda néni. Ő repít minket vissza fiatalkorába, 1910-be, és kezd el mesélni a kíváncsi Zsuzsinak. Érdekes volt hallgatni, pontosabban olvasni Hilda néni visszaemlékezéseit, főleg, mert nagyon szeretem a századelős történeteket, szeretem olvasni, hogyan éltek akkor a lányok, hogyan pezsgett az élet Budapesten: színház, korcsolyapálya, társasági élet, kávézók... (És kedvenc költőm, Ady Endre is szerepel egy pár sor erejéig!) A karaktereket is megkedveltem, főleg a vörös hajú, copfos Mártit, de persze a fiatal és szerelmes Hildát is.
Mikor új lakó költözik a házba, aki ráadásul egy sármos színész, a nők élete kissé felbolydul. Sajnos (én legalábbis sajnáltam) a mesélésben kimarad három év. De így is izgalmas volt. Olyan "esemény" is volt benne, ami emlékeztetett a Virágszálra (bár tudom, ez a korábbi regény), úgy látszik, elég sok leánynak volt akkoriban hasonló "titka". A történések mellett az akkori politikai helyzetbe is bepillanthatunk, nem is akárhogyan. Sőt, krimi-szál is van benne!

Miközben olvastam a regényt, olyan volt, mintha a néni nekem mesélne. Ráadásul én is szakaszosan olvastam, így én is úgy voltam vele, mint Zsuzsi: mindig vártam a következő látogatást, hogy folytatódjon a történet.
Eszembe jutott még a könyv olvasása közben, hogy a mai rohanó világban mennyire nem foglalkozunk az idős emberekkel. Pedig néha érdemes meghallgatni őket, mert vannak olyan történetek, amelyeket már csak ők ismernek, és nem szabad hagyni, hogy ezek elvesszenek.

Tetszett a könyv, igaz, még sok mindenre kíváncsi lettem volna. De szép volt, kerek egész volt így is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…