Ugrás a fő tartalomra

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

Izgatottan vártam Alan Bradley kanadai író új könyvét, ugyanis szeretem a rejtélyes, nyomozós történeteket, főleg, ahol nem egy profi nyomozó, hanem a főszereplő deríti fel lépésről lépésre a bűnügyet. A főszereplő itt nem más, mint egy tizenegy éves lány, Flavia de Luce, aki édesapjával és két undok nővérével él együtt (édesanyjuk sajnos elhalálozott), és egy elhagyott laboratóriumnak (és kíváncsiságának) köszönhetően nagyon jól ért a kémiához, így a mérgekhez is.

Flavia, miután kertjükben felfedez egy holttestet, és édesapján letartóztatják, önhatalmúlag nyomozásba kezd. Nagyon tetszett a fiatal lány elszántsága, logikus gondolkodása, ahogy számára, és számunkra, olvasók számára is újabb és újabb részletek derülnek ki a múltból. Ugyanis természetesen a múltban is történt egy furcsa öngyilkosság(?), amelyet a mai napig homály fed. 
A pite, a könyv címével ellentétben nem sokat szerepel a műben, viszont valami tényleg került bele! A bélyegeknek azonban annál több szerepük van. Sőt, aki nem ért a bélyegekhez, az is kap egy pici betekintést a bélyegkészítés és -gyűjtés mibenlétébe. Mondanom sem kell, ez a szál is a múltba vezethető vissza.
Az meg külön piros pont, hogy az író a kémia szeretetére és a vegyületek ismeretének fontosságára is felhívja a figyelmet. (Persze a emberek nagy része nem keveredik mérgezős-gyilkossági ügyekbe, de akkor sem árt odafigyelni kémia órán, mert sosem tudhatod, mikor lesz rá szükséged.)

Összességében egy nagyon jól felépített regényről van szó, oldalról oldalra tartogat egy-egy újabb kis "kockát", amiből a végén összeáll a kép. Apropó, a vége! Igencsak izgalmas!
(Csupán egy negatív dolgot említenék meg. Sajnos vannak benne apróbb hibák, elütések, pl. a 100. oldalon: "job kezére" - így, egy b-vel írva...)

A könyv egy hatrészes sorozat első részének készült, tehát a jövőben is fogunk még találkozni a mindenre elszánt Flaviaval! Ha a sorozatról többet szeretnél tudni, keresd fel a weboldalát: www.flaviadeluce.com

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!
Ez a könyvet megnyerheted a Blogszülinapi játékban! Részletek ITT!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább