Ugrás a fő tartalomra

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 8. - Örökké

Ez a pillanat is elérkezett: elolvastam a sorozat befejező kötetét (pontosabban köteteit, mert két részből áll)! Picit sajnálom, hogy nem találkozhatok többet kedvenc gimiseimmel, de ugyanakkor felnőtt fejjel tudom, hogy ez az élet rendje, és ha még fáj is a búcsú, az élet pörög tovább, nincs időnk szomorkodni, mert új élmények várnak, és a múlt egy elhomályosodó kedves emlék marad.

Bevallom őszintén, a befejező rész első kötete nekem nem tetszett. A 7. rész jó volt, de ezután a 8. rész eleje elég gyengécskére sikerült. A szalagavatós és pályaválasztós izgalmak után ugyanis sok minden nem történik. Zajlanak a tanórák, megint ezerszer le van írva, ki mit csinál óra előtt/közben vagy a garázsban, mindenki (vagy csak Reni?) izgul az érettségi miatt, van, aki még most sem tanul (az nálam kicsit kiverte a biztosítékot, hogy Ricsi nem tudta, mi az a H2O - remélem, ezt Leiner Laura sem gondolta komolyan). Emellett iszonyatosan zavart a Cortez-es csöpögés, a rózsaszínű jövő tervezgetése, főleg azután, hogy igen, a hős szerelmes eldöntötte, a világ végére (vagy csak Párizsig) is elmegy a választottjáért. Jó, egy lány (ld. ez végül is Reni naplója) legyen romantikus és rózsaszín, de akkor is, nekem néha sok volt, hogy minden ilyen tökéletes.
Aztán (még valahol az első kötet vége fele) fordult a kocka. Jöttek a poénok és az érdekes események. A 2. kötetet szinte egy ültő helyemben olvastam végig, rengeteget nevettem rajta (ld. osztálykirándulás Visegrádra - haláli volt!), az egész érettségit percről percre átéltem a szereplőkkel, izgultam, drukkoltam, újra végzős gimis voltam én is! Szóval a kezdeti "nem tetszik a befejező rész" után teljesen magával ragadott ez a könyv is!
A regényt mondjuk én lezártam volna a bankettal, vagy a nyár elejével. Furcsa is volt, mikor június után hirtelen megjelent augusztus a következő fejezet elején. De jobban belegondolva, nem volt rossz, hogy Reni költözésével ért véget a sorozat. (Ha tini lennék, biztos azt írnám, hogy így sokkal romantikusabb volt.)

Felmerült még bennem, hogy de jó lenne úgy 5 év múlva egy osztálytalálkozós kötetet olvasni, de aztán rájöttem, hogy ez nem kell. Maradjon meg emléknek mindenki így, ahogyan van. Nem akarom tudni, ki hogyan változott, esetleg melyik pár ment szét, és a többi. Jó ez így, ahogyan van. :)

Bár én a középiskolában inkább kívülálló voltam, és korántsem volt ilyen jó közösségünk (lévén 36-an, nem 12-en voltunk az osztályban), nagyon jó volt egy kicsit újra gimisnek lenni - köszönet a sorozatnak!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…