Ugrás a fő tartalomra

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 8. - Örökké

Ez a pillanat is elérkezett: elolvastam a sorozat befejező kötetét (pontosabban köteteit, mert két részből áll)! Picit sajnálom, hogy nem találkozhatok többet kedvenc gimiseimmel, de ugyanakkor felnőtt fejjel tudom, hogy ez az élet rendje, és ha még fáj is a búcsú, az élet pörög tovább, nincs időnk szomorkodni, mert új élmények várnak, és a múlt egy elhomályosodó kedves emlék marad.

Bevallom őszintén, a befejező rész első kötete nekem nem tetszett. A 7. rész jó volt, de ezután a 8. rész eleje elég gyengécskére sikerült. A szalagavatós és pályaválasztós izgalmak után ugyanis sok minden nem történik. Zajlanak a tanórák, megint ezerszer le van írva, ki mit csinál óra előtt/közben vagy a garázsban, mindenki (vagy csak Reni?) izgul az érettségi miatt, van, aki még most sem tanul (az nálam kicsit kiverte a biztosítékot, hogy Ricsi nem tudta, mi az a H2O - remélem, ezt Leiner Laura sem gondolta komolyan). Emellett iszonyatosan zavart a Cortez-es csöpögés, a rózsaszínű jövő tervezgetése, főleg azután, hogy igen, a hős szerelmes eldöntötte, a világ végére (vagy csak Párizsig) is elmegy a választottjáért. Jó, egy lány (ld. ez végül is Reni naplója) legyen romantikus és rózsaszín, de akkor is, nekem néha sok volt, hogy minden ilyen tökéletes.
Aztán (még valahol az első kötet vége fele) fordult a kocka. Jöttek a poénok és az érdekes események. A 2. kötetet szinte egy ültő helyemben olvastam végig, rengeteget nevettem rajta (ld. osztálykirándulás Visegrádra - haláli volt!), az egész érettségit percről percre átéltem a szereplőkkel, izgultam, drukkoltam, újra végzős gimis voltam én is! Szóval a kezdeti "nem tetszik a befejező rész" után teljesen magával ragadott ez a könyv is!
A regényt mondjuk én lezártam volna a bankettal, vagy a nyár elejével. Furcsa is volt, mikor június után hirtelen megjelent augusztus a következő fejezet elején. De jobban belegondolva, nem volt rossz, hogy Reni költözésével ért véget a sorozat. (Ha tini lennék, biztos azt írnám, hogy így sokkal romantikusabb volt.)

Felmerült még bennem, hogy de jó lenne úgy 5 év múlva egy osztálytalálkozós kötetet olvasni, de aztán rájöttem, hogy ez nem kell. Maradjon meg emléknek mindenki így, ahogyan van. Nem akarom tudni, ki hogyan változott, esetleg melyik pár ment szét, és a többi. Jó ez így, ahogyan van. :)

Bár én a középiskolában inkább kívülálló voltam, és korántsem volt ilyen jó közösségünk (lévén 36-an, nem 12-en voltunk az osztályban), nagyon jó volt egy kicsit újra gimisnek lenni - köszönet a sorozatnak!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább