Ugrás a fő tartalomra

Katie Ffode: Recept a szerelemhez

Balaton, strand, kánikula - ilyenkor nincs is jobb, mint valami jó csöpögős olvasmány. Emiatt kölcsönöztem ki Katie Fforde könyvét, amely egyszer elolvasható, rossznak nem nevezném, de jónak sem.

Amikor Zoe Harpert beválogatják egy televíziós főzőversenybe, izgatottan várja, hogy bemutathassa a tudományát. Ha nyer, ismertséget és pénzt szerez, amivel valóra válthatja az álmát: saját kis delikateszboltot nyithat.
Ám alighogy kezdetét veszi a verseny, Zoe rádöbben, hogy nehezebb dolga lesz, mint hitte. Mert nem csupán Cherrel, egy rendkívül becsvágyó és álnokul fondorlatos vetélytársnővel kell megküzdenie, de ráadásul menthetetlenül belehabarodik a zsűri egyik tagjába, a szívdöglesztő Gideon Irvingbe...

Ami tetszett benne, az maga a téma, a főzőverseny, és annak egyes feladatai, amelynek végén mindig egy embernek távoznia kell. Merthogy ez is egy egyfajta valóságshow, amelyet a tévé is közvetít. A versenyzők hol csapatban dolgoznak, hol külön-külön állítanak össze menüt, hol túrázó társaságra kell főzniük, hol esküvői násznépre borkorcsolyákat kreálniuk. Érdekes volt olvasni, hogyan készülnek az egyes feladatokra.
A verseny házigazdája egy 9 hónapos terhes asszony (Fenella) és a férje (Rupert). Az ő házukban és istállójukban szállásolják el az emberek egy részét. Persze mondanom sem kell, hogy a gyerek közben megszületik. Zoe meg mindenhol ott van, segédkezik. A könyvben van kb. 100 olyan oldal, ami nem is a versenyről szól, hanem a szülés-keresztelő-nagyszülők a téma... szóval akár ki is maradhatott volna - vagy akkor kevés lett volna az oldalszám? Mindenesetre én már nagyon vártam, hogy visszatérjünk az igazi cselekményre.
Aztán ott a szerelmi szál, ez sem lett volna rossz, de valahogy mégsem volt az igazi. Mint tudjuk, Zoe kissé összegabalyodik az egyik zsűritaggal. De ez a szerelmi szál iszonyú sablonos és kiszámítható volt! Tipikus: titkolják, a gonosz Cher be akar kavarni, majd kiderül Gideon le nem zárt múltja... és persze a végén ott az egymásra találás, a happy end.

Szóval ezt a könyvet csak annak ajánlom, aki nagyon unatkozik a nyáron, vagy jó kajákról szeretne olvasni (ez esetben a felesleges oldalakat nyugodtan lapozza át).
Őszintén: a Hív Amszterdam című regényen kívül nekem nem nagyon jött be más Katie Ffordtól.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…