2013. augusztus 14., szerda

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

Hamar elolvasható, ám annál megrázóbb John Boyne könyve, amelyhez - szerencsémre - pont egy nappal a könyvtár nyári zárása előtt jutottam hozzá.

A történetet egy 9 éves kisfiú meséli el, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a számára titkokat rejtő világot, gyermeki naivitással csodálkozik rá olyan dolgokra, amelyekről csak mi, felnőttek tudjuk, hogy valójában milyen szörnyűségek. Bruno édesapját ugyanis kinevezik az auschwitzi haláltábor vezetőjének. Emiatt a családnak (van egy nővére is, Gretel) ott kell hagynia a hatalmas, berlini házat, és közvetlenül a tábor mellé költöznek. A kisfiú persze tiltakozik, hogy mi lesz a barátaival, haza akar menni. Ám aztán érdekes felfedezést tesz: a drótkerítés mögött ugyanis emberek élnek, sőt, gyerekek is! Kik lehetnek ők?

Ami számomra picit meglepő volt, hogy egy 9 éves kisfiú nem tudja, mit jelent az, hogy zsidó. Nem hiszem, hogy ennyire védték-óvták volna a külvilágtól, főleg, hogy Berlinben voltak barátai. (Azt, hogy nem tudta, az apja mivel foglalkozik, egy más dolog, ezt elhiszem, hogy titkolták előtte, illetve jobb is, ha egy gyereknek nincs ilyenekről fogalma.) 

Szomorú és szívszaggató volt a különös barátsága a kerítés túloldalán élő Smuel nevű kisfiúval. (Bár teljesen más témájú könyv, de engem ez erősen emlékeztetett Niccoló Ammaniti: Én nem félek című regényére, amelyet szintén egy kisfiú mesél el, aki, a tiltás ellenére titokban találkozgat egy foglyul ejtett gyerekkel.) Felmerült bennem a kérdés, hogy a titkos találkozók senkinek sem tűnnek fel, még a táboron belüli őrök sem vették észre, hogy egy kisfiú a kerítésen keresztül beszélget órákat egy másikkal? És hogyhogy nem vették észre, hogy Bruno hova tűnik el, mit csinál szabadidejében? Se az anya, se Maria! Akkor talán megelőzhető lett volna a tragédia! Annyira, de annyira drukkoltam, hogy ne az legyen a vége, amit sejtettem! Valahogy máshogy oldja meg az író, vagy az utolsó pillanatban történjen valami! 
De nem. Ez tipikusan az a történet, amikor elolvasása után csak nézel ki a fejedből. 

Gyerekkönyvnek nevezik (ld. ajánló), de a vége miatt nem ajánlanám gyerekeknek. Egyébként a téma és a kivitelezés (ld. egy gyerek meséli el) nem lenne rossz, de szerintem ez nem gyerekkönyv. Max ifjúsági.
Lelkileg erős embereknek ajánlom a művet!

John Boyne, ír származású iró regénye igazi diadalutat jár be: eddig 64 kiadásban jelent meg, 2006-ban pedig elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat. A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén... A regényből a Harry Potter-filmek producere, Dávid Heyman készített filmet, melyet Magyarországon forgattak. (libri.hu)
A filmről egyébként ITT olvashattok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...