Ugrás a fő tartalomra

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

Hamar elolvasható, ám annál megrázóbb John Boyne könyve, amelyhez - szerencsémre - pont egy nappal a könyvtár nyári zárása előtt jutottam hozzá.

A történetet egy 9 éves kisfiú meséli el, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a számára titkokat rejtő világot, gyermeki naivitással csodálkozik rá olyan dolgokra, amelyekről csak mi, felnőttek tudjuk, hogy valójában milyen szörnyűségek. Bruno édesapját ugyanis kinevezik az auschwitzi haláltábor vezetőjének. Emiatt a családnak (van egy nővére is, Gretel) ott kell hagynia a hatalmas, berlini házat, és közvetlenül a tábor mellé költöznek. A kisfiú persze tiltakozik, hogy mi lesz a barátaival, haza akar menni. Ám aztán érdekes felfedezést tesz: a drótkerítés mögött ugyanis emberek élnek, sőt, gyerekek is! Kik lehetnek ők?

Ami számomra picit meglepő volt, hogy egy 9 éves kisfiú nem tudja, mit jelent az, hogy zsidó. Nem hiszem, hogy ennyire védték-óvták volna a külvilágtól, főleg, hogy Berlinben voltak barátai. (Azt, hogy nem tudta, az apja mivel foglalkozik, egy más dolog, ezt elhiszem, hogy titkolták előtte, illetve jobb is, ha egy gyereknek nincs ilyenekről fogalma.) 

Szomorú és szívszaggató volt a különös barátsága a kerítés túloldalán élő Smuel nevű kisfiúval. (Bár teljesen más témájú könyv, de engem ez erősen emlékeztetett Niccoló Ammaniti: Én nem félek című regényére, amelyet szintén egy kisfiú mesél el, aki, a tiltás ellenére titokban találkozgat egy foglyul ejtett gyerekkel.) Felmerült bennem a kérdés, hogy a titkos találkozók senkinek sem tűnnek fel, még a táboron belüli őrök sem vették észre, hogy egy kisfiú a kerítésen keresztül beszélget órákat egy másikkal? És hogyhogy nem vették észre, hogy Bruno hova tűnik el, mit csinál szabadidejében? Se az anya, se Maria! Akkor talán megelőzhető lett volna a tragédia! Annyira, de annyira drukkoltam, hogy ne az legyen a vége, amit sejtettem! Valahogy máshogy oldja meg az író, vagy az utolsó pillanatban történjen valami! 
De nem. Ez tipikusan az a történet, amikor elolvasása után csak nézel ki a fejedből. 

Gyerekkönyvnek nevezik (ld. ajánló), de a vége miatt nem ajánlanám gyerekeknek. Egyébként a téma és a kivitelezés (ld. egy gyerek meséli el) nem lenne rossz, de szerintem ez nem gyerekkönyv. Max ifjúsági.
Lelkileg erős embereknek ajánlom a művet!

John Boyne, ír származású iró regénye igazi diadalutat jár be: eddig 64 kiadásban jelent meg, 2006-ban pedig elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat. A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén... A regényből a Harry Potter-filmek producere, Dávid Heyman készített filmet, melyet Magyarországon forgattak. (libri.hu)
A filmről egyébként ITT olvashattok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Veréb Emese: A Happy End után

Veréb Emesét a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! könyvéről ismerhetjük. Nemrégiben újabb regénye jelent meg A Happy End után címmel. Elsőre az ember azt gondolhatná, hogy ez az előző történet folytatása, ám nem. Teljesen más szereplők, teljesen más környezet, teljesen más felépítés és koncepció. Kicsit romantikus, kicsit időutazós, természetesen a humor sem hiányozhat belőle, ugyanakkor igencsak elgondolkodtató és komolyabb kérdéskört is feszeget. Megváltoztatható múlt, elkerülhetjük a sorsunkat? Vagy bármit teszünk, mégis csak bekövetkezik az, aminek be kell következnie?
Hogy miről is van szó? Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újraélni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is.
Kishának tehát - és ezzel remélem nem árulok el nagy titkot - sikerül visszajutnia a múltjába, az elfeledett emlékei közé. Ahogyan újból átéli a mindennapokat, …