Ugrás a fő tartalomra

Jostein Gaarder: A kártya titka

Családtörténet, utazós-keresős, mesevilág. Ez az első három gondolat, amivel jellemezném Jostein Gaarder: A kártya titka című könyvét. Egy Hans-Thomas nevű kisfiú meséli el a nem mindennapi történetet, amikor is édesapjával Svédországból Görögországba utaznak autóval, hogy megkeressék az édesanyát, aki évekkel korábban otthagyta őket, és modell lett, hogy megvalósítsa önmagát.
Ez az utazás nem egy sima utazás, Hans-Thomas nemcsak Európa tájait ismeri meg, hanem a rejtélyes zsömlekönyvnek köszönhetően családjának történetét is. Egy Dorf nevű kis faluban ugyanis kap egy különös zsömlét a helybéli idős péktől, a zsömle pedig egy aprócska könyvet rejt. A fiú titokban olvasni kezdi a könyvet - persze úgy, hogy apja ne vegye észre.
Tetszett, hogy maga a regény is úgy volt nyomtatva, hogy a zsömlekönyves fejezetek apróbb betűkkel voltak szedve. A zsömlekönyv titkos világba kalauzolja a kisfiút. Törpék jelennek meg, olykor a valóságban is, és megismerkedhetünk a kártyalapokkal és Jokerrel is. Vajon ki lehet ő? Nagyon tetszett, ahogyan az egyes kártyalapok megelevenedtek, és ahogyan az író bemutatta küllemüket, pl. hogy a kárók magasak és vékonyak, vagy, hogy hogyan állnak össze az év napjaira. Ahogyan a mondatok is, mint egy rejtvényben, összeállnak egy teljes történetté. (Ez a fajta kirakós játék is jó ötlet volt az írótól.)
A kisfiú még nem tudja, de mi, olvasók egy idő után már igen, hogy saját családjának történetét rejti a titokzatos könyv. Vajon hol húzódik a mese, képzelet és a valóság határa? Tényleg előre meg van írva sorsunk, és nem kerülhetjük el végzetünket? Vajon mi történik azután, hogy megtalálják az anyát? (Mondjuk az furcsa volt számomra, hogy az anya csak úgy lelépett, és mintha mi sem történt volna, úgy mennek haza. De tudom, ne ragadjak le, ez a regény teljesen másról szól.)
Kellemes kis olvasmány volt, aki szereti a filozofikus-mesés történeteket, annak tetszeni fog.

Jostein Gaarder nevét a Sofie világa című, gyerekeknek írt filozófiatörténete tette világszerte ismertté. A kártya titka is filozófiai kérdéseket boncolgat, s elsősorban arra keresi a választ, hogy kik vagyunk valójában, és honnan jöttünk. 

Jostein Gaardertől az alábbi két könyvet olvastam még:
A történetárus 
A narancsos lány

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari...

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek....

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len...