Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Először a földalattin pillantottam meg az ablakra ragasztott plakátot. Valami úszócsaj írt egy könyvet a szexuális életéről - állapítottam meg, és ennyiben is maradtam. Kis idő múlva azonban már mindenhol erről a leleplező, szókimondó botránykönyvről lehetett hallani és olvasni. Egyik nap társasházunk postaládájában is megtaláltam a beharangozó füzetecskéjét. Jó marketing, az biztos, mert már egyre jobban érdekelt a könyv. A Könyvhéten is direkt belelapoztam az Ulpius-ház standjánál - de inkább nem áldoztam rá pénzt (pedig klassz kis színes karkötőt is kaphattam volna mellé :p). Aztán úgy alakult, hogy ingyen jutottam hozzá.

Olvasása közben úgy voltam, hogy egyszer azt gondoltam, de jó, hogy ezeket leírta, egyszer meg pont az ellenkezőjét éreztem: minek kellett ez?

Kezdeném azzal, hogy a stílusa iszonyú. Mondjuk ezen is túlléptem, végülis Niki úszó, nem író. Aztán túl sok benne a felesleges ismétlés. Nem kellett volna százszor leírnia, hogy hú, neki mennyi pasija volt, és milyen jó pasik voltak ezek, és hogy mindenki irigyli. (Mellesleg én nem irigylem, mert sosem vonzottak, sőt, mindig is taszítottak a túl népszerű, körülrajongott szépfiúk.) Kb. még csak 20%-nál tartottam, amikor abba akartam hagyni. Valahogy nem kötött le engem, hogy mikor-hogyan-melyik pasival.

Aztán mégis tovább olvastam.

Niki szeret személyeskedni, mindig megszólítja az olvasót, visszakérdez, néha provokál is. A kerettörténet egyébként az, hogy Alejandróhoz utazik Barcelonába, és utazás közben vallja be eddigi életét - hol a férfinak mesél, hol nekünk, olvasóknak.

De nemcsak a szexről szól a könyv. Niki bemutatja azt a világot, amely egész gyermek- és fiatalkorát meghatározta. A családi hátteret a szertefoszlott álomvilággal, és az edzések iszonyú kemény, már-már megalázó világát, a molesztálást (erre csak pár sorban tesz kitérőt, azt hittem, többet szentel rá), a versenyeket, az újrakezdést és a végső csalódást.

Őszintén szólva, én azon nem lepődtem meg, hogy mi zajlik az olimpiák színfalai mögött. Korábban hallottam már erről-arról, hogy (tisztelet a kivételnek) az ilyen nagyszabású, nagy koncentrációt igénylő megmérettetések a szexről is szólnak. Inkább akkor esett le az állam, amikor is sikerült egy-két emberkét beazonosítanom! Hoppá. De tényleg ne legyünk prűdek és vakok, hiszen ilyen nem csak a sport világában fordul elő! Persze mindenhol vannak kivételek, mert szerencsére nem mindenkinek olyan felszínes az élete, hogy csak a bulizás-piálás-(félre)dugás hármasról szól.

Összegezve, hogy mi is volt ez. Regénynek, műnek nem nevezném. Inkább blogbejegyzések, vagy Facebook posztok sora. (Egyébként miért ők a Facebook-generáció? Én a fiatalabbakat illetném ezzel a jelzővel, ld. gimisek.)

Azt továbbra sem értem, miért írta ezt a könyvet, mi volt vele a célja. Egyes sportolók lejáratására tippelek, még ha név nélkül is írta. De vajon miért most akar bosszút állni? Főleg, hogy Niki tudtommal már lezárta ezt az időszakot az életében, ezért is született meg ez az iromány. Illetve, felmerült bennem az a kérdés is, hogy ha valóban lezárta a múltat, akkor ellen tud-e majd állni a jövőben a kísértésnek, egy-egy "finom falatnak" - mert, mint tudjuk, szinte minden barátját (mert azért voltak komoly kapcsolatai is!) ő csalta meg.

Sokat írtam, lehet, hogy kicsit összevissza, de ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem a könyv olvasása közben. Prűdeknek és Bridget Jones rajongóknak tényleg nem ajánlom!