2013. június 3., hétfő

Jonathan Beet és a kallódó lelkek: A halott ember tava

A nevem Jonathan Beet. Beet, mint a répa.
Húsz éves vagyok, New Yorkban élek, és van egy titkom: látom a szellemeket.
Ez legutóbb is kimondottan nagy gondot okozott, amiért természetesen engem tettek felelőssé. 
 
Címe és ajánlója alapján hamar felkeltette érdeklődésemet a könyv, így - bár nem terveztem - kivettem a könyvtárból. A történet egy fiatal fiúról, Jo-ról szól, aki autóbalesetben elvesztette a szüleit valamint legjobb barátját, Charlie-t, és azóta látja a szellemeket, vagyis a kallódó lelkeket. Charlie néha a testébe is beköltözik, nem hagyja békén, irányítja cselekedeteit. A fiút ezért intézetbe küldik, mégpedig Spanyolországba, egy tó partjára.

Kis kitérő: a moly-on több negatív véleményt is olvastam a könyvről, és valóban, én is éreztem benne logikai bukfencet. Például, hogy egy new york-i srácot miért egy másik kontinensre küldenek gyógyulni, és az sem volt világos a regény olvasása közben, hogy angolul vagy spanyolul beszélgetnek a szereplők. 

De bevallom, ez a kis baki számomra nem volt zavaró. Nagyon hamar befaltam a könyvet, annyira pörgős és izgalmas, hogy nem lehet letenni. Jonathan ugyanis az intézetben - szellemlátásának köszönhetően - szörnyű titkokra jön rá, és minden bátorságát összeszedve és az intézet szabályait megszegve a torokmetsző sorozatgyilkos után kezd el nyomozni. Rejtélyes pince, régi levelek, eltűnt lányok és persze múltbéli eltitkolt események... még ha voltak is benne előre kiszámítható dolgok, nem volt rossz ez a thriller.

(Ps. Azt viszont árulja el nekem valaki, hogy ki a könyv szerzője? Jonathan Beet? De ő a főszereplő! Vagy hogy is van ez?)

2 megjegyzés:

  1. Igen, ő maga meséli el a történetet. :) Szerintem még lesz folytatás. Más könyvet nem találtam eddig tőle....:)

    VálaszTörlés
  2. Én is vmi ilyesmire gondoltam :) Hát, kíváncsian várom, ha lesz folytatása.

    VálaszTörlés

Veronica Roth: A beavatott

Kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet, ő az egész trilógiát olvasta, nekem elég volt az első rész. A borítószövege alapján nekem oly...