Ugrás a fő tartalomra

Jonathan Beet és a kallódó lelkek: A halott ember tava

A nevem Jonathan Beet. Beet, mint a répa.
Húsz éves vagyok, New Yorkban élek, és van egy titkom: látom a szellemeket.
Ez legutóbb is kimondottan nagy gondot okozott, amiért természetesen engem tettek felelőssé. 
 
Címe és ajánlója alapján hamar felkeltette érdeklődésemet a könyv, így - bár nem terveztem - kivettem a könyvtárból. A történet egy fiatal fiúról, Jo-ról szól, aki autóbalesetben elvesztette a szüleit valamint legjobb barátját, Charlie-t, és azóta látja a szellemeket, vagyis a kallódó lelkeket. Charlie néha a testébe is beköltözik, nem hagyja békén, irányítja cselekedeteit. A fiút ezért intézetbe küldik, mégpedig Spanyolországba, egy tó partjára.

Kis kitérő: a moly-on több negatív véleményt is olvastam a könyvről, és valóban, én is éreztem benne logikai bukfencet. Például, hogy egy new york-i srácot miért egy másik kontinensre küldenek gyógyulni, és az sem volt világos a regény olvasása közben, hogy angolul vagy spanyolul beszélgetnek a szereplők. 

De bevallom, ez a kis baki számomra nem volt zavaró. Nagyon hamar befaltam a könyvet, annyira pörgős és izgalmas, hogy nem lehet letenni. Jonathan ugyanis az intézetben - szellemlátásának köszönhetően - szörnyű titkokra jön rá, és minden bátorságát összeszedve és az intézet szabályait megszegve a torokmetsző sorozatgyilkos után kezd el nyomozni. Rejtélyes pince, régi levelek, eltűnt lányok és persze múltbéli eltitkolt események... még ha voltak is benne előre kiszámítható dolgok, nem volt rossz ez a thriller.

(Ps. Azt viszont árulja el nekem valaki, hogy ki a könyv szerzője? Jonathan Beet? De ő a főszereplő! Vagy hogy is van ez?)

Megjegyzések

  1. Igen, ő maga meséli el a történetet. :) Szerintem még lesz folytatás. Más könyvet nem találtam eddig tőle....:)

    VálaszTörlés
  2. Én is vmi ilyesmire gondoltam :) Hát, kíváncsian várom, ha lesz folytatása.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…