Ugrás a fő tartalomra

Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly

Rég volt már egy könyv akkora hatással rám, mint Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly című könyve. Amikor hazavittem a könyvtárból, egy átlagos ifjúsági regényre számítottam, persze azt sejtettem, hogy nem lesz vidám könyv. Bevallom, szíven ütött a téma.

Amikor a tizenöt éves Michelle Talent anyja meghal, a lány szinte már elvakultan vallásos apja az alkoholban keres vigasztalást, így Shellnek kell gondoskodnia két fiatalabb testvéréről.
A mindennapok kilátástalanságában a fiatal lánynak két támasza van csupán: Rose atya, a naiv, fiatal pap, és Declan, Shell osztálytársa, akivel Shell intim kapcsolatba kerül. Ám Declan úgy dönt, elhagyja Írországot. Ekkor derül ki, hogy Shell gyermeket hordoz a szíve alatt… - olvasható a könyv ismertetőjében.

A történet első fele-harmada körülbelül erről is szól. Mindeközben megismerhetjük a vallásos ír falu életét, Shell szerető gondoskodását testvérei iránt, az apát, akit valójában belebolondult az anya halálába, és a többi szereplőt (papot, szomszédasszonyt, osztálytársat) is.
Majd, mint fent olvasható, Shell terhes lesz. Először észre sem veszi, majd az emberi test könyvét tanulmányozva rájön, mit is él át valójában. Számomra mondjuk furcsa volt, hogy a környezetében senki nem veszi észre, hogy megnő a hasa, vagy ha észre is veszi, inkább hallgat, és nem segít neki! A szülés is otthon zajlik, testvéri segítséggel, kegyetlenül.
Utána pedig olyan szívbemarkoló történések következnek, amelyet egy anya (ld. én) nem tud bőgés nélkül végigolvasni! Nem elég az a szörnyűség, ami történik, még nagy bajba is kerül Shell. Hiába vállal magára mindent az apja, Shell küzd azért, hogy kiderüljön az igazság. 

Nem volt egyszerű olvasmány. Nem is igazán ifjúsági regény szerintem. Illetve azt gondolom, egy tizenéves máshogy olvassa, kevésbé éli át ezeket a dolgokat, mint az, aki már szült, és kezében tartotta saját újszülött gyermekét. De persze ajánlom mindenkinek, mert nagyon jó könyv! Egy este alatt, késő estébe nyúlóan elolvastam, mert - főleg a felétől - nem lehet letenni.

A szerzőtől korábban A londoni óriáskerék rejtélye című művet olvastam, amelyről itt írtam.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább