Ugrás a fő tartalomra

Tóth Krisztina: Pixel

Nagyon rég fordult már elő, hogy megajándékoztam magam egy könyvvel (emlékeim szerint utoljára tavaly nyáron, az Ünnepi Könyvhéten "vásároltam be"), ám mikor a Költészet napja alkalmából kedvezményesen árultak könyveket a munkahelyemen (ahol sok program is volt e jeles nap alkalmából), kihasználtam eme lehetőséget. Így került hozzám Tóth Krisztina: Pixel című könyve.

A könyvet röviden úgy tudnám összegezni, hogy nagyon jó! Két este alatt elolvastam. Rövid kis fejezetekből, apró szösszenetekből épül fel, a fejezetek alcímei testrészek neveit viselik (pl. Első fejezet - avagy a kéz története), és úgy állnak össze egy egésszé, mint ahogyan az emberi test is felépül az apró kis részletekből. Szereplők bukkannak fel és térnek vissza, életutak keresztezik egymást, hol véletlenül, hol tudatosan. Tóth Krisztina, mint "mesélő" gyakran fantáziál és eljátszik a gondolattal, például, hogy vajon kicsoda-micsoda lehet a metrón vele szemben utazó ember. Szerelem, társkeresés, titkos szeretők, kamaszsorsok, betegség és halál mind feltűnik a műben.
Volt olyan szereplő, aki elég gyakran visszatért (pl. Helga), volt, aki alig, de többet olvastam volna róla - például a kislányával folyton üvöltöző anya sorsa bővebben is érdekelt volna... Szóval lehetett volna még egy-két pixel, mert sok kérdés nyitott maradt, de talán ez pont így jó is volt, hiszen reálisan ábrázolta azt, hogy mi, olvasók mennyit látunk a környezetünkben élő ismerős-ismeretlen emberekből.

A könyv néhány fejezetét ITT tudjátok elolvasni. Elsőre A nyak és A szem történetét javasolnám mindenképp!

Tóth Krisztina költő 1967-ben született Budapesten. Első verseskötete 1989-ben jelent meg Őszi kabátlobogás címmel, amelyet Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmaztak. Ismert kötetei még: Porhó (versek, 2001), Hazaviszlek, jó? (novelláskötet 2009). A Nők Lapjában is jelennek meg tárcái (én főleg innen ismerem írásait).

Kép forrása: Wikipedia, ahol bővebben is olvashattok életútjáról, munkásságáról.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…