Ugrás a fő tartalomra

SzemTanú - Történelem napilapstílusban

Egy nagyon érdekes és nem mindennapi "történelemkönyvet" kaptam karácsony előtt ajándékba, pontosabban Niki blogjának a nyereményjátékán nyertem a kiadó felajánlásából.

A SzemTanú – Történelem napilapstílusban újszerű történelemszemlélete merőben eltér attól, amit megszoktunk – olvasóinak megmutatja, hogy a történelem nem azonos valamiféle poros múlttal, hanem egymást követő jelenek sorozata. Az egyetemi tanárokból, kutatókból és szakértőkből álló kiváló szerzőgárda írásai érdekfeszítő stílusban festenek sokszínű képet a választott korszakról. - olvashatjuk a hivatalos ajánlóban.

A könyv valóban újságcikkekből, rovatokban épül fel, pontosan bemutatva az adott eseményt, ami lehet akár vulkánkitörés, véres háború, vagy technikai találmány. Interjút olvashatunk Poncius Pilátussal és Kolumbusz Kristóffal is. Van benne várható időjárás-jelentés, szépirodalmi bestsellerlista a kor híres regényeiből (pl. Dekameron), sőt, még divat rovat is! Mindez fotókkal, régi képekkel, rajzokkal illusztrálva. A nagy alakú és nehéz könyv több újságot foglal magában, tehát olyan, mint amikor a régi folyóiratokat lefűzetik és beköttetik. Krisztus előtt 100-tól indul (ne kérdezzétek, miért pont akkortól) és az utolsó lapszám Krisztus után 1500-ban fejeződik be. De ez még nem a végleges befejezés, mivel információm szerint lesz folytatása a könyvnek.
Bulvár-napilap stílusa ellenére hitelesek az írások, és valahol szórakoztatóak is, hiszen az iskolában szárazabban tanultuk ezeket az eseményeket, itt meg a könyv felépítésének köszönhetően színesebbek, érdekesebbek. Talán ha egy történelem tantárgyat nem szerető és nehezebben tanuló diák beleolvas, nagyobb kedvet kap az adott korhoz. (Ám azért ha valaki kiselőadásra készül, vagy netalán tán házi dolgozatot írna történelemből, ne csak ezt a forrást használja.)

Ajánlom mindenkinek, felnőttnek és iskolásnak is!
A kiadóról és a könyvről az alábbi linken olvashattok:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább