„Az álmaimban… szinte mindegyikben két dolog bukkan fel: a holokauszt
vagy a műtő. Vagy az egyik, vagy a másik, és a kettő néha összeolvad.
És valahogy ezek az álmok, akármilyen szörnyűek, brutálisak, véresek,
lehetővé teszik, hogy a másnapot viszonylag tiszta lappal kezdjem.
Mindegyik afféle biztonsági szelep. Mint az örvény, ami előbb feldobja,
aztán eltörli a sötét emlékeket.”
Rövid könyvecske, ám annál több a mondanivalója.
Két régi barát találkozik az orvosi kar ötvenéves bankettjén, és beszélgetni kezdenek, pontosabban a szívsebész, Brent beavatja a pszichiáter Yalomot egy régi, eddig elfojtott és most felszínre tört emlékébe. Brent ugyanis zsidó származású, ám egy szerencsés véletlennek köszönhetően megúszta a Holocaustot. A kellemetlen emlékek egy venezuelai utazás során előtörnek, és Brent, még így, sok-sok év távlatából sem tudja feldolgozni őket. A könyv címe, a "Szólok a rendőrnek" mondat tulajdonképpen a kapocs a múlt és a jelen kellemetlen történései között.
Hamar, fél óra alatt elolvasható, rövidsége ellenére azonban eléggé megrendítő és gondolatébresztő.
A könyvet köszönöm a Park Könyvkiadónak!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése