Ugrás a fő tartalomra

Sinéad Moriarty: A földre szállt nagynéni

Sinéad Moriarty-tól még nem olvastam semmit, pedig a Babablues, Született szülők, Egyről a kettőre elég ismert könyvei, amelyekre egytől egyig a jó humor jellemző. A földre szállt nagynéni is ebbe a kategóriába tartozik: komoly témája ellenére könnyed stílusban íródott, szinte olvastatja magát, és még ha néha el is szomorodik közben az ember Fiona betegsége miatt, a következő mondaton már biztos felkacag.

A történet főszereplője Kate, az egyik lánytestvér, aki Londonban él és építi tévés karrierjét. Aztán úgy hozza a sors, hogy haza kell költöznie Dublinba, mert kiderül, hogy nővérének mellrákja van. Édesanyjuk pont ebben a betegségben halt meg, mikor még kicsik voltak, így nagy a riadalom. Kate átmenetileg feladja tévés karrierjét, és hazaköltözik, hogy nővére rakoncátlan ikerfiaira vigyázzon, míg ő kezelésekre jár.

Nekem az tetszett a legjobban a könyvben, hogy a család mindegyik tagja totál defektes. Fiona férjét, Markot pl. csak a matematika érdekli, a fiúkat is kis tudósoknak neveli, pl. Einsteinről olvas neki esténként. Aztán Derek, az öccs se komplett, ő azt képzeli, hogy híres rapper lesz, és egy elég laza, tetoválós csajjal jár. Az apa meg ismét ifjúkorát éli és barátnője van. Szóval mindenki dilis. Kate néha már kezd megőrülni családjától és a nem túl jó magaviseletű fiúktól.

Azért sok keserűség is van a könyvben, pl. hogy Fiona milyen változásokon megy keresztül a kemoterápia miatt, meg hogy Marknak is fontosabb a pályázata, mint a családja, és hát azért Kate-t is megviseli az egész dolog. Mindeközben gyerekkori barátnője terhes lesz, és feltűnik a régi szerelem is Sam képében.
Szóval pörögnek az események, mindenki izgul Fionáért, vajon meggyógyul-e.

A földre szállt nagynéni tehát egy kedves kis olvasmány, ajánlom mindenkinek, aki együtt akar sírni és nevetni a szereplőkkel!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább