Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől

Egy kis bevezetővel kezdeném. Mikor megláttam ezt a vicces, tehenes könyvet a könyvtár sikerkönyves polcán, és belelapoztam, hogy vajon mi lehet ez, a legnagyobb meglepetésemre találtam benne egy post-it-et, a következő felirattal: 

"Ez egy játék! Ha megtaláltad, keress meg a moly-on... (és egy név)"

Hogy ez milyen jó ötlet!  A kis cetli a moly.hu oldalt népszerűsítette, ahol alkalomadtán én is megfordulok. Így rögtön ki is vettem a könyvet, és meg is kerestem az illetőt.

(A játékról egyébként itt olvashattok, most hosszabbították meg, lehet csatlakozni!)

A kis bevezető után térjünk rá a könyvre.

A frissen megözvegyült kékharisnya könyvtárosnő és az édesanyja sírját látogató, magányos, egyenesen a tehenek mellől érkező, magával ragadóan természetes parasztgazda egymás mellett gyászolgat a temetőben. Bizalmatlanul méregetik egymást, mígnem egyszer csak, számukra is váratlanul, szenvedélyes érzéki szerelemre lobbannak egymás iránt.  - írja a könyv ajánlója.

Bizony, a két főhős, akik mint tűz és víz, teljesen ellentétei egymásnak, a temetőben találkoznak először, és idegesíti őket a másik jelenléte, megjelenése. Benny ugyanis parasztgazda, overallban, istállószagúan, Desirée pedig a szolidan öltözködő, színtelen könyvtárosnő ("drapp nő"). Mégis, egy váratlan pillanatban fellángol köztük valami, és egy szenvedélyes viszony veszi kezdetét a két magányos ember között.

Sajnos egy idő után kiütköznek az ellentétek. Desirée ugyanis egy műveltebb, könyveket szerető társra vágyik, Benny pedig egy olyan asszonyt szeretne a házhoz, aki süt-főz rá, és segít a tanya körüli teendőkben. Természetesen egyikük sem tudja feladni a korábbi életét. Mondjuk a nő helyében én odaköltöztem volna  a tanyára, bizonyos feltételekkel persze (ld. lehessen saját könyvtárszobám, dolgozhassak részmunkaidőben, vegyünk fel egy segédet az állatokhoz stb.) Főleg a mai modern világban, amikor is már egy laptoppal és internetkapcsolattal bárhonnan lehet dolgozni, a nőnek egyszerűbb lett volna költöznie. Mondjuk tanyán élni sem könnyű, mert az állatok gondozása bizony nem egyszerű feladat, ott nincs szabadnap, nem lehet elhalasztani egy fejést például.
Őszintén szólva, én a belvárosi lányka, gyakran érzem úgy, hogy megfulladok Budapesttől, és legszívesebben gondolkodás nélkül elmenekülnék "most azonnal" egy tanyára, de azért, valljuk be,  egy idő után biztos hiányozna a nyüzsgés és a kulturális élet.

Na, jól elkanyarodtam a témától, de bennem ilyen gondolatokat váltott ki könyv.

A lezárása pedig azt mutatja, hogy hiába az ellentétek, a "kémián" nem lehet változtatni.

A könyvtárosnő azt mondta, hogy van folytatása is a regénynek. Utána néztem, valóban van, Családi sírbolt a címe. Kíváncsian várom!